Ha tyúktartásra adod a fejed, a nulladik lépést a tyúkól kialakítása jelenti. A szárnyasok egyszerű lények, alacsony elvárásokkal, mindemellett szükségük van néhány dologra ahhoz, hogy sokáig éljenek, és ennél is többet tojjanak. Egy jó tyúkól hosszútávú befektetés, ugyanis ha most odafigyelsz a méretekere, és gondosan megválasztod az alapanyagokat, a karbantartáson kívül sok gondod nem lesz vele akár évtizedeken keresztül.

Ebben a cikkben sorra veszünk hét szempontot, amit fontosnak tartok átbeszélni a tyúkól házilag történő megépítését illetően. Hogy megtaláljuk a legjobb alternatívát számodra, az alábbi kérdésekre jó lenne, ha választ találnál még a legelején:

1. Hány tyúkot szeretnél?
2. Mekkora tyúkokat akarsz a baromfiudvarodba?
3. Lesz-e lehetőségük kint kapirgálni?
4. Mekkora hely áll a rendelkezésedre, amit a tyúkoknak tudsz szánni?
5. Mekkora az anyagi keret, amin belül mozogni tudsz?

Ha megvagy, álljunk is neki tervezni!

1. Légy kreatív!

Az első, amit ki kell találnunk az az, hogy miből készüljön a tyúkólad. Sok alapanyag elérhető számodra, de ezek közül jó néhány nagyon drága, és anyagilag nem feltétlen éri meg foglalkoznod velük. Nézzük meg, mik a lehetőségeid, és ezek közül melyek azok, amik a céljaidnak megfelelnek.

Az ideális tyúkól égetett téglából vagy habtéglából készül, ami kívül-belül be van vakolva. A fából összetákoltak noha olcsóbbak és könnyebben megépíthetőek, mégis tele vannak repedésekkel, amibe a tyúktetű könnyen beköltözik és felszaporodik. Természetesen, repedésmentes tyúkól nem létezik, ellenben az egyik leghatékonyabban égetéssel tudsz a tyúktetűvel szemben fellépni, amire a fa tyúkólak sajnos nem adnak lehetőséget. Ezen felül, a tégla ólak a legidőtállóbbak és a legbiztonságosabbak az összes létező variáció közül.

Ugyanakkor, ha nem tudsz valamilyen okból téglából tyúkólt építeni, akkor a cementkötésű faforgácslap (ck vagy betonyp lap) tökéletes alternatíva. Víz- és hőálló, így az sem gond, ha a tyúkólad nincs fedett helyen, és ázik, ráadásul ki is tudod égetni. Azonban a betonyp lap elég nehéz, ezért amennyiben mobil tyúkólt szeretnél építeni, akkor jól alá kell támasztanod, és érdemes rá kerekeket is szerelned, mert arrább tenned nem lesz egyszerű.

Az ára kb. kétszerese a megfelelő vastagságú és méretű OSB lapnak (10 mm vastag, 125*270 cm alapterületű). A ck lappal nehezebben tudsz dolgozni, mint a fával, mivel egyrészt súlyosabb, másrészt pedig strapabíróbb, ami a fúrást-faragást megnehezíti. Csavarozáskor vastagabb facsavarokat használj, mert a normálok beletörnek, és nem is tartják meg rendesen. Vágni finoman fogazott, kissé fogterpesztett, keményfémlapkás fűrészlappal tudod.

Faanyagok közül széles a paletta, amiből választhatsz. A deszka noha ellenálló, de akármilyen szorosan is teszed a szálakat egymáshoz, az idő előrehaladtával összeszáradnak, és közöttük rés lesz. Ez azt fogja eredményezni, hogy az ól be fog ázni és huzatos lesz, ami elősegíti a légzőszervi betegségek kialakulását. A hézagokat lécekkel még be tudod fedni kívülről, ámde ezzel jelentősen megnöveled a repedések számát, amit érdemesebb elkerülnöd az élősködők miatt.

Két jobb alternatíva az OSB és az MDF. Az MDF felülete sima, ami jobb védelmet biztosít a tyúktetűvel szemben. Csak ha az ól nem fedett helyen van, akkor vízállót kell venned, ami nagyon drága. Ezzel szemben, az OSB olcsóbb, csakhogy egy-két év után tele lesz repedéssel, ahová a tyúktetű beköltözhet. Az OSB-t ha karbantartod (azaz évente egyszer lekened kívülről páccal), nyolc-tíz évet bírja, ezt követően az ól oldalait újra kell csinálnod, mert megeszi az idő, minek eredményeképp elkezd szétmálni.

A tyúkól tetőjéhez vagy cserepet, vagy lemezt használj! Tapasztalataim alapján a bitumenes hullámlemez nagyon rosszul bírja az időt, ahogyan a műanyagból gyártottak is. Fontos, az illesztéseknél a tető ne ázzon be, ezért ahol úgy látod, vannak rések, használj vízálló szilikonpasztát tömítésnek!

2. Mekkora legyen a tyúkól?

2.1. Magasság

Azok a tyúkólak rendelkeznek a legjobb levegőminőségű beltérrel, a legidőtállóbak és télen a legmelegebbek, amik legalább 30-50 cm-re vannak a földtől. A tyúkólat érdemes betonlapokra (pl. térkőlapokra stb.) vagy téglára raknod, alá meg kavicsot szórnod. Egy nagyobb eső után, a nedves földből a hajszálcsövesség (kapillaritás) révén felkúszik a víz 2-3 méteres magasságba is, ami jelentősen elkezdi rothasztani a faanyagot. Mellette a nyirkos (fa vagy tégla-) falú ólban a levegő páratartalma is magasabb lesz, ami elősegíti a légzőszervi betegségek terjedését.

Mobil tyúkólak esetében meg tudod oldani, hogy a tetőrészük vagy az oldaluk nyitható legyen, ekképpen könnyen ki tudod takarítani. Ebből kifolyólag, nem szükséges nagyon magasra csinálnod (kb. 1 méter bőven elég), ami könnyebbé teszi, és egyszerűbb lesz költöztetned. Ahogyan a képen is láthatod, a magasabbak esetében jó nagy kerekeket kell használnod, hogy elbírják az ól tömegét, és megtörténhet, ezek az építmények olyan nehezek lesznek, miszerint csak kocsi után kötve tudod odébb tenni.

Ám ha a tyúkóladat nem szeretnéd mozgatni, akkor a magasságodhoz képest érdemes egy 1,80-2,00 méter magas tyúkházat barkácsolnod. Kényelmesen el fogsz benne férni, ezt kiegészítve, az ól légtere is nagyobb lesz, ami eredményesebb szellőzést, és ennélfogva jobb levegőminőséget fog lehetővé tenni.

2.2. Alapterület

Most logikázzuk ki, mekkora ólra van szükséged! A méreteket a tervezett tartási módszereid, illetve a tyúkok száma és termete fogja meghatározni. Minél több szabad teret biztosítasz a szárnyasaid részére, annyival kisebb tyúkólt kell építened. Minden 0,2 m²/tyúk szabad kapirgálóval 0,1 m²/tyúk-kal csökken a zárt helyiség előírt minimális alapterülete.

A normál termetű tyúkok (1,5-2,5 kg, pl. tojóhibrid stb.) 0,5 m²/tyúk helyet igényelnek, ha egész nap be vannak zárva. Ha tudsz szabad teret is biztosítani nekik, akkor az előbb említett összefüggés alapján, egy tyúkra 0,5 m² kifutó kell jusson, és ez 0,25 m²/tyúk-ra csökkenti az ól kívánt méretét. Ennél lentebb sajnos nem tudsz menni, ugyanis megtörténhet, reggel, ami előtt még kiengednéd őket, megtapossák egymást, vagy túl kicsi lesz az ól ahhoz, hogy a később taglalt eszközök beférjenek, hátráltatva a bennlakókat.

A nagyobb kapirgálóknak (pl. Brahma vagy Cochin keverékek, stb.) kétszer akkora helyre van szükségük, mint a kevésbé termetesebb fajtársaiknak. Tehát, ha egy testesebb tollast csak benn tartasz, annak 1 m²/tyúk helyet kell biztosíts! Ha kint is lehetnek, akkor 1 m²/tyúk szabad térre van szükségük, és az ól pedig legyen 0,5 m²/tyúk terjedelmű.

Ha törpéket szeretnél, akkor olcsóbban megúszod, ugyanis egy átlagos tyúk helyigényeinek csak a felét kívánják. Tehát, ha kizárólag az ólban lesznek, akkor megfelelő 0,25 m²/tyúk méretű hely számukra. Ha van kifutó is, akkor abból megelégszenek 0,25 m²/tyúk térrel, ahogyan az ólnak is elfogadható, ha az alapterülete 0,15 m²/tyúk.

Ha dísztyúk tenyészállománynak készítesz tyúkólat, akkor az előbb összegzett számoknak a másfélszeresét vedd! És mivel minél több tyúk van egy helyiségbe bezárva, annál inkább stresszelik egymást, ezért egy ólba 10-15 egyednél többet ne tarts a tojásgyűjtés alatt! Ha nagyobbat készítettél, akkor azt inkább oszd kettőbe (az alsó része a választónak legyen deszka, hogy ne lássák egymást, a felső lehet drótháló is), ahogyan a kifutórészt is.

Báldy Bálint az alábbi értékeket nevezi meg ideálisnak átlagos termetű tyúkok számára, szabadtartás mellett:

2.3. Alkalmasak-e az online megrendelhető, eladó tyúkólak tyúktartásra?

Ahhoz, hogy erre választ találjak, megkerestem a legnagyobb ólt, amit webshopból megrendelhetsz – akciósan – cirka 175.000 forintért. Egy kifutórészből és egy beépített ólrészből áll. A teljes építmény hossza 3,1 méter, a szélessége 75 centi, így a kinti kifutórész 2,3 m². Másfél méter magas, de az ól hátulról kinyitható, ekképpen könnyen kitakaríthatod nyomorgás nélkül is.

A fedett ólrész 70 centi hosszú és 75 centi széles, tehát a belső rész alapterülete 0,5 m². Az ól két oldalán még egy-egy 25 centi széles és 70 centi hosszú kiugró rész is van, fedéllel, amibe a tojófészkeket be tudod tenni, ezért azok technikailag nem foglalják el mindazt a fél négyzetmétert, ami a tyúkok számára rendelkezésre áll.

A kifutó rész nem fedett, csak az ólrész alatti fél négyzetméteren, csakhogy egy ponyvát még lökhetsz rá, ezért tekintsük oly módon, a fenti részbe a tyúkok csak aludni járnak, amúgy meg a nap hátralévő részében, hóban szélben és esőben is a kifutó rész mindig száraz, és mindig kint lehetnek. Összeadva a felső és a kifutó rész alapterületét, ez összességében 2,8 m².

A gyártó azt mondja, ebbe az ólba – mérettől függően – nyolc tyúk is elfér. Ugye azt mondtam, egy átlagos fizikumú tyúknak 0,5 m² helyre van szüksége, ha be van zárva. Ennélfogva, ebbe a csodálatos tákolmányba kereken öt átlagos tyúk szuszakolható be, nagyobból három, törpéből meg tíz. Az ólba, ha a tyúkok összehúzzák magukat, még két 75 centi hosszú ülőrúd is belefér, ezért elvileg ezzel nem kellene probléma legyen, ugyanis hat normál, tíz törpe és négy nagyobb testű tyúk számára elegendő alvóhelyet teremt.

Ezekből egyértelmű az, ha egy kanárinál nagyobb szárnyasnak szeretnél állandó lakhelyet biztosítani, akkor ezek a hiper-szuper eladó tyúkólak aligha képesek a célnak megfelelni. És mellette abból a pénzből, amennyibe egy ilyen csoda kerül, egy olyan ólt tudsz összebarkácsolni, ami palota lesz ezekhez képest, még ha nem is ácsmesternek születtél.

3. Szellőzés és fény

A tyúkóladban uralkodó levegőnek a minősége kulcsfontosságú. Több kutatás is megerősítette, a rosszabb szellőzéssel bíró ólakban tartott csirkék és tojók tömeggyarapodása és tojástermelése alacsonyabb, valamint az immunrendszerük is gyengébb. A jó kvalitású levegő biztosítása 24 órából 24 órás, 7 napból 7 napos, 52 hétből 52 hetes munka!

Az egyik fő szennyező, ami lecsökkenti a levegőminőséget, az az ammónia. A te orrod, attól függően, mennyire érzékeny a szaglásod, 5-53 ppm koncentráció között tudja detektálni. Azonban a csirkéid 25 ppm fölött már mérgezést kaphatnak, ezért lazán megtörténhet, te nem szimatolod ki, ellenben a tyúkudvarod lakói már produkálják a tüneteket (kérges szemek, irritált szemgolyók, a fejüket a szárnyukhoz dörzsölik, zavaros-szürke szaruhártya, bevörösödött szemek, fényérzékenység, vakság).

Egyéb tényezők is lerontják a tyúkólad levegőjét. Ilyen az alomból származó, a kapirgálók bőréről leváló hámsejtekből és a takarmányból eredő por. Ezeknek a felületén a kórokozók megtapadnak, amik bejutnak a légutakba. A tyúkjaid rendelkeznek egy hatékony védelemmel a porral szemben, ellenben ezt a magasabb koncentrációban jelenlévő ammónia roncsolja. Ennek egyenes és rendíthetetlen hozadéka a jelentősen több beteg szárnyas.

Az, hogy mekkora méretű és milyen típusú szellőzőre van szükséged, az a tyúkólad alapterületétől függ. Kisebb, 30-50 tyúkos ólban, minden 1 m² alapterületre legalább 0,1 m² szellőzőnyílás kell jusson! Fontos, a rést jóval a tyúkok szintje fölé tedd, miképpen éjszaka ne legyenek huzatban, mindemellett olyan helyre kerüljön, ha esik, a bennlakók ne ázzanak!

Méretesebbek esetében a szellőzőlyukak már nem feltétlen elegek. Ha egy tíz-tizenkét négyzetméternél nagyobban gondolkodsz, akkor célszerű lenne egy teljes szellőzőrendszert kiépítened, lehetőleg olyat, ami ventilátorral működik. Tudom, ez a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, de ekkora egyedszám mellett egy helyiségben, a jó minőségű levegőt csak így biztosíthatod.

3.1. Mi a célja a kupoláknak a tyúkólak tetején?

A kupolákat leginkább az amerikai tyúkászok alkalmazzák, az országban kevésbé elterjedt a használatuk. A szerepük a jó levegőáramlás biztosítása a tyúkólban, ami mindig friss levegőt juttat a tyúkok szintjére, és kivezeti az elhasználtat.

Ha a levegő hőmérséklete 10°C-kal emelkedik, kétszeresére növeli annak a vízmegtartó képességét. És a nyirkos, állott levegő kedvez a légzőszervi betegségek terjedésének, e végett, elvezetve ezt, csökkentheted a szürcsögő-tüsszögő tyúkok számát a baromfiudvarodban.

A kupolák működése azon alapszik, hogy a meleg levegő mindig felfelé megy, a hideg meg mindig lefelé. A kupolás tyúkólak rendelkeznek az építmény alsó és felső részén szellőzőkkel, ahogyan egy jó nagy padlástérrel is.

Nyáron az ólban a meleg levegő felfelé megy, távozik a kupolán, ami lentről a hideg levegőt áramoltat be (ekkor a felső szellőzőket el lehet zárni).

Télen viszont éppen fordítva működik: a kupolán keresztül bejut a hideg levegő, ami valamelyest felmelegszik a padlásrészben, ellenben hidegebb, mint az ólban lévő, ezért lejut a tyúkok szintjére, kiszorítva ezzel az állott melegebb légtömeget a fenti szellőzőkön (az alsó nyílásokat le lehet zárni).

3.2. Fény

A világos órák száma nagyon fontos környezeti tényező, amely hatást gyakorol a tyúkjaid tojáshozamára. Ahhoz, hogy a szárnyasaid a lehető legtöbb tojást tojják, naponta legalább 12 órát, de kedvezően 14 órát világosban kell lenniük! A nappalok kb. március közepére érik el ezt az értéket, így fontos az, amint felkel a nap, az ólban is fény legyen. Természetesen, ezt mesterséges úton is el tudod érni, csakhogy ennek a cikknek most nem ez a célja.

És ehhez szükség van ablakokra is. Lényeges, ezek semmiféleképp se délre nézzenek! A kisebb tyúkólak (főleg lemez tetővel) nagyon könnyen bemelegszenek, ha veri őket a nap, ezért kerüld azt, hogy az ablakok erre rásegítsenek! Ha egy árnyékosabb helyen van az ólad, akkor előnyös, mivel az erős fény és meleg elpusztítja a baktériumokat. Ennek dacára, a mostani hőhullámok mellett, egy túlfűtött ólban nem csak a kórokozókban eshet kár…

Talán a legkönnyebb megoldás ablak helyett egy kitámasztott fényáteresztő szellőzőfedél. Ez azért is hasznos, mert az eső így csak minimálisan fog befolyni az ólba, mégis lehetőség van a levegőcserére, ahogyan a fény is képes bejutni. Ehhez egy, a szellőzőnél 5-10 cm-rel nagyobb, lécből készült rámára szerelj egy áttetsző műanyag lemezt (pl. polikarbonát, PVC, akrilát stb.). Ezt két sarokkal fogasd fel a szellőzőre úgy, hogy alulról nyíljon felfelé.

Viszont ezt a mondvacsinált ablakot (és az igazit is) valamivel ki is kell támasztanod, hogy járjon a levegő. A célnak egy léc is tökéletesen megfelel. A lécet egy sarokkal szereld fel az ól falához, az ablakkeretre pedig két párhuzamos lécdarabot, amibe a támasztót megakasztod. Hogy az ablak ne görbüljön el, tehetsz egy-egy támasztót a szellőző mindkét oldalára.

4. Biztonság

A tyúkólodnak biztonságos menedéket kell jelentenie a bennlakók számára! Amikor a tyúkjaid védelméről van szó, nem bízhatod a dolgokat a véletlenre! Elég egy eltévedt róka, vagy egy elszabadult kutya, és könnyen kapirgáló nélkül találhatod magad, ha ezek ellátogatnak hozzád.

A tyúkólad házilag történő elkészítése során, az összes létező nyílásra a lehető legstrapabíróbb dróthálót tedd, amit csak találsz a barkácsboltban! A patkányok és a nyestek különösképp híresek arról, hogy lehetetlen kis réseken is bemásznak, e miatt ezeket a hálókat lécekkel a lehető legtöbb helyen rögzítsd fel! Minél több csavart használsz, annál jobb!

A tyúkól ajtaját jó lenne úgy megtervezned, miként a tyúkok egy kisebb zárható résen, ún. kibúvónyíláson közlekedjenek. Ez azért jó, mert ha netán éjszakára nyitva is felejted, a nagyobb termetű ragadozók (pl. a szomszéd kutyája stb.) nem férnek be az építménybe. Persze a kisebbeket (pl. patkány, nyest, nyérc, görény stb.) ez nem tartja vissza, ezért ha egy mód van rá, ezt ne mulaszd el!

Az ülőrudakat tedd a lehető legtávolabb a nyílásoktól! Ha egy kutyának vagy egy rókának sikerül a drótháló egy részét felfeszítenie, a szárnyasaidat nehezebben fogja tudni elérni. Mindazonáltal törekedj a szellőzőket a lehető legmagasabbra tenni, miképpen a betolakodóknak legyen nehezen hozzáférhető, még a tetőre felmászva is.

4.1. A tyúkól padlózata

A tyúkólad aljának a megválasztása három dologtól függ: lesz-e lába vagy sem, illetve ha lesz, akkor mekkora. Ha nem lesz lába, akkor mindenféleképp le kell betonoznod! Máskülönben patkányok egy szempillantás alatt befúrnak, aminek csúnya vége lehet. A tyúkszar képes a betont is felmarni hat-tíz év alatt, főleg rendszertelen óltakarítás mellett, ezért ajánlom, használj trágyadeszkát is (erről lentebb részletesen beszélünk).

Ha lesz lába, és ez magasabb, mint 30-40 cm, akkor a kreativitásodra van bízva. Annyi az egész, a padlóanyag ne csússzon! Ha rövidebb, akkor nehezebb a helyzet. A patkányok egy 15-20 cm magasan lévő ketrecet még simán átrágnak, főleg ha a föld hepehupás alatta. Ezt elkerülve, az ól falát lemezeld körbe kb 20 cm magasságig (még az ajtót is)! A padlózatot készítsd vastag deszkából, és ez alulról legyen befedve lemezzel!

5. Ülőrúd

Az ülőn történő alvás nem egy ösztönös, hanem egy tanult viselkedés. Ezt tapasztalhatod te is, ha nincs felnőtt egyed (pl. kotlós) a növendékeidnél, amikor ülőt kapnak. Mivel elsajátítják, ezért megtörténhet, egyes tyúkok nem fognak az ülőrúdon aludni még akkor sem, ha mindent úgy csinálsz, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.

Ámde, az ülőrúdon történő alvás számos jótékony hatással rendelkezik. Leginkább a tyúkjaid láb-egészségében mutatkozik meg. Egyrészt erősebbé válik a lábfej és a comb izomzata, és valamelyest javul a combcsont erőssége is. Egy megfelelő formájú és alapanyagú ülőléc megválasztásával a talpfekély kialakulásának a kockázatát is csökkentheted az állományodban, ugyanis a helyes kapaszkodás adta munkavégzés miatt, a lábízületek gyulladásának a veszélye alább hagy. Másrészt, csökken a frusztráltság mértéke is a hölgyek között, ami visszaszorítja a tollcsipkedés mértékét.

Az ülőrúd készüljön lesmirglizett puha fából, és legyen könnyen levehető! Noha ezzel a tyúktetű számára nászutas lakosztályt építesz, és tisztán tartani is a legnehezebb az összes lehetséges opció közül, mégis ez adja a legnagyobb stabilitást a rajta pihenőknek. A fémből vagy műanyagból összetákoltokon sokkal instabilabban mozognak és pihennek a tyúkok. Ezt tetézve, a helytelen kapaszkodás miatt, a talpfekély is nagyobb eséllyel jelentkezhet.

5.1. A rúd alakja és méretei

Hosszát tekintve, egy normál méretű tyúkra jusson legalább 20-25 cm! Törpék esetében ez legyen legalább 10-15 cm, nagyobbak számára 30-35 cm. Inkább hosszabb legyen, mint rövidebb! Ha nem jut mindenki számára az ülőn hely, akkor a hierarchia alján lévők a legvalószínűbben a tojófészekben fognak aludni, ami sokkal több szaros tojással fog járni.

A tyúkok a laposabb (platform) ülőket jobban kedvelik, mint a hengeresek. Ez a leginkább arra vezethető vissza, hogy télen szeretik a körmeiket is tollal betakarni. Ellenkező esetben a körömágyban a fagy hatására egy-egy ér megpattanhat, ami erős vérzést és a köröm elvesztését okozhatja. A laposabb ülők csökkentik a törzs és a körmök közötti távolságot, így a madár jobban tudja a lábait melegíteni.

A kapirgálóid számára azok az ülők a legideálisabbak, amik lehetőséget biztosítanak a kapaszkodásra, tehát keskenyebbek, mégis kellőképpen szélesek ahhoz, hogy stabilan megvessék a lábaikat rajta, amikor rárepülnek. Fontos, ezt az ülő alakja is elősegítse! Az éles szélű kakasülők hozzájárulhatnak a talpfekély kialakulásához, ezért a rudak éles széleit mindenféleképp csiszold le!

A kör vagy félovális ülők felülete csúszósabb, mint a szögleteseké, ezért nehezebb landolást tesznek lehetővé. Ez azt eredményezi, a sikeres leszállások száma kisebb lesz, növelve a mellcsont és egyéb testrészek sérüléseinek a gyakoriságát.

Ezen felül, az íveltek esetében a mellcsont és az ülőrúd közötti kontaktfelület kisebb, ezért erősebb kapaszkodást kívánnak meg. Ez a törpe és a normál termetű tyúkok számára nem okoz problémát, ezzel szemben a testesebbek részére már annál inkább, mivel sokkal nagyobb tömeget kell megtartsanak. E miatt, pl. a brojlerek abszolút nem repülnek ülőre, mivel nehezebben juttatják fel magukat odáig, és annál is nehezebben maradnak rajta.

Lényeg ami lényeg, átlagos testalkatú tyúkok számára az ülő legyen 5-7 cm széles és 3-5 cm magas; a felső része egy leheletnyit domború, az alsó részén pedig az éleket csiszold le! Törpék esetében az alak maradhat ugyanez, de mégis legyen keskenyebb, olyan 4-5 cm széles és 3-4 cm magas. A testesebbeknek ellenben szükséges egy 7-8 cm széles, 5-6 cm magas rúd, és legyen síkfelületű a felső része is!

5.2. Az ülőrúd elhelyezése

Háromféle ülő létezik: egysíkú, létrás és A-alakú. A legbelső rudat tedd a faltól legalább 25-30 cm távolságra! A legalsó ülőt a normál méretűek és a törpék számára helyezd 80-90 cm magasra, nagyobbak esetében 60-70 cm-re! Többszintes ülők esetében, a fokok között legfentebb 60-80 centi legyen, ellenkező esetben a mellcsont jelentősen sérülhet, ha rosszul lövik be a fel- vagy leszállást.

Az ülők közötti minimális távolság a normál és nagyobb termetűek számára 45 cm, míg a törpéknek elég 30 cm (az összes kakasülő típus esetében… a tyúkok nem pitágorász szerint piszkítanak, hanem függőlegesen, ezért a térben történő elhelyezés mindegy, egyedül az ülők közötti távolság számít).

Mindegyik elrendezésnek megvan a maga előnye, és hátránya is. A tyúkok éjszakára a lehető legmagasabb pontot keresik meg az ólban, viszont napközben az alacsonyabb ülőfokokon szeretnek pihenni. Egy többszintes ülő mindkét követelménynek képes eleget tenni, míg az egyszintes aligha.

Ugyanakkor a hierarchia jelen van, és a dominánsabb tyúkok fognak a legmagasabb fokon aludni, míg a többi az alacsonyabbakra kényszerül. Ebből elég erős csetepaték szoktak lenni, és mivel ahhoz, hogy az ülőn maradjanak, enyhén kapaszkodniuk is kell, ezért elég gyakran fognak leesni onnan, ami szintén több sérüléshez vezethet.

A régi tyúkólakban, illetve az idősebb tyúktartók baromfiudvaraiban megfigyelhetsz az ülők alatt egy polcot. Ezt trágyafelfogó deszkának nevezik. Ennek – ahogyan a neve is mutatja – az a célja, a tyúkok ne az ól padlózatára piszkítsanak, ami megnöveli annak az időtállóságát. Ezen felül, nem engedi a tyúkokat a trágyában kapirgálni, ami higiéniai szempontból is hasznos. Egyetlen hátránya az, hogy a tyúktetű számára egy lakótelepet építesz, ha használod.

Ezt csak egyszintes ülők esetében alkalmazhatod, és a mobil tyúkólak sajnos nem rendelkeznek kellő magassággal a beszereléshez (talán ezért is kopott ki a használatból). Ugyanakkor, ha egy magasabb ólt tervezel, ami alapból fából készült, érdemes elgondolkoznod rajta. A tyúkszar erős maró hatása miatt, a deszkákat kezeld le valamivel (pl. jártolajjal, stb.). Mindenféleképp szórj rá zoolitot, amit hamuval is felkeverhetsz! Ezzel feljavítod a házilag elkészített tyúkólad belterében uralkodó levegőminőséget, és kipucolnod is könnyebb lesz.

6. Tojófészek

A tyúkok oda fognak tojni, ahol biztonságban érzik magukat. Ezen segíthet az, ha a fészkek a nap első felében félhomályban vannak. Különösképp kedvelik azokat a tojóhelyeket, amiknek a teteje fedett, eképpen jobban rejtve érzik magukat a potenciális ragadozók elől.

A fából készült tojófészkektől óva intelek! Az ülőrúd után a második eleme a tyúkólodnak, amiben a tyúktetű szempillantás alatt felszaporodik, és ezt követően soha a büdös életben nem fogod tudni kiirtani onnan! Én a műanyag ládákat, rekeszeket javaslom. Ezeket tyúktetű probléma esetén könnyen ki tudod mosni, mivel nincs repedés bennük, amiben a paraziták megbújhatnak.

Ahogyan már említettem az előbb, a hölgyek a félhomályt jobban kedvelik. Helyhez kötött ólakban javíthatsz ezen, ha a tyúkok számára külön zárható kibúvó nyílást vágsz, és a nagy ajtó, amin te közlekedsz, becsukva marad. Mobilak esetében, a tojófészkeknek készíthetsz külön kiugró részeket is, ami azon kívül, hogy növeli az ól belterét és megkönnyíti a tojások összegyűjtését, sötétet is teremt számukra.

A fészket helyezd el úgy, hogy a bennlakók ne piszkítsanak bele! Ezen tudsz segíteni, ha a lehető legalacsonyabbra teszed, ugyanis minél inkább az ülőrúd a legmagasabb pont az ólban, annál kevésbé alszanak a tyúkok más helyen.

A rekeszeket próbáld meg az alábbi táblázat szerint megválasztani:

Nos, az aranyszabály az, hogy minden négy-öt tyúkra jusson egy fészek! De ez sok esetben nem konkrét. A tapasztalatom az, a tyúkok kiválasztanak egy-két helyet az összes közül, és abba fognak tojni, a többi megmarad üresen, díszletnek. Azonban ha kotlásra hajlamosak, akkor ez már valószínűleg változni fog, mivel a kotlósok nem mindig engedik be a társaikat tojni, ezért ezek egy másikba kényszerülnek.

Ha törpéket is szeretnél (pl. japikat stb.), akkor a fentebb említett követelmények különösképpen fontossá válnak. Nagyon válogatósak fészekalapítás terén, ezért a tojófészeknek minden elvárásnak meg kell felelnie, ami csak az eszedbe jut!

A legjobb megoldás talán, ha egy műanyag ládára egy akkora lyukat vágsz, amin csak ők férnek be, és ezt a tetejére fordítod. A törpék nem mindig tojnak oda, ahol alszanak, ezért helyezz el egyet az udvar egy rejtettebb szegletébe is! Ha netán mákod van, és ezeket választják, egy tojást hagyj ott mindig, mert másképp nem fogják biztonságosnak találni, és új helyet fognak keresni.

7. Alom

Az alom kérdése elég megosztó, különösképp csirkenevelés kapcsán. Nyilvánvaló, a felnőtt tyúkoknak nem annyira életbevágó, mint a napos vagy hetes csirkéknek. Ennek dacára, egy adekvát alomanyag megválasztásával, a hidegebb hónapokban melegebbé teheted a tyúkóladat, javíthatod a levegő minőségét, ahogyan a latyakos tavaszi időben kb. minimalizálhatod a sáros tojások számát, ami keltetéskor előnyös.

Fontos megjegyeznem, az utolsó nap, amikor alomnak kell lennie a tyúkóladban, az a keltetési szezon vége! A tyúkbolha képes az alomban is szaporodni, homokon kívül bármiről is legyen szó, amit hidd el, jobb, ha elkerülsz! Ennélfogva, áprilistól egészen októberig az egyedüli dolog, amit a földre kell szórnod, az a toxinkötő!

A leggyakoribb alomanyagok a következők: a szalma, a széna, a faforgács, a fűrészpor és a homok. Nézzük meg, melyik mire jó, mit tud, és válasszuk ki ezek közül azokat, amelyekkel érdemes foglalkoznod!

A faforgács egy elterjedt alomanyag még iparban is, ugyanis jó a nedv- és bűzmegkötő képessége, és nem is túlzottan poros. Nem rendelkezik csöves szárral, mint a szalma, ennek okán a vörös madártetű atka ha teheti, nem költözik bele. Ámde a tyúkbolha számára nem jelent akadályt, neki nincs szüksége repedésekre, hogy szaporodjon, ezért teljes tetűmentesség nem érhető el vele. Hőmegtartó képessége rossz a további alternatívákhoz képest, mindazonáltal penészedésre kevésbé hajlamos.

A fűrészpor tulajdonságai nagyjából megegyeznek a faforgácséval, egy kivétellel, az viszont a por. Túl apró szemcseméretű, ami irritálhatja a tyúkok bőrét, ha meghemperegnek benne. Ezt tetézve, a por lerontja a levegőminőséget is, ami a téli hosszú éjszakákon nem célravezető. A felsoroltak miatt a fűrészpor használatát jobb, ha elkerülöd!

A szalma nedv- és bűzszívó-képessége rosszabb, mint a forgácsé, holott hőszigetelőként fényévekkel jobb. Ha nedves lesz, penészedésre és csomósodásra hajlamos, ezért sűrűn kell cserélned! Mivel üreges, ezért az élősködők jobban felszaporodnak benne. A hosszú száraz levélszálakat a tyúkok képesek lenyelni, ami megrekedve a begyben, begyulladást idézhet elő. Felaprítva egy leheletnyit jobban megköti a vizet, de még úgy sem éri el a faforgács szintjét.

A széna nem alom, hanem takarmány alapanyag! A tyúkok sokkal többet fogyasztanak belőle, főleg télen, ami az ürüléken keresztül terjedő betegségek hódítását elősegíti. A párát jobban képes megkötni, mint a szalma, mivel a rostja kevesebb lignint tartalmaz. Jóllehet, a magasabb szénhidráttartalma miatt, könnyebben is penészedik, ezért rendszeresen cserélned kell! A réti széna általában tele van szúrós növényekkel, ami az alom komfortszintjét lerontja.

A homok poros és rossz hőszigetelő is. A nedvszívó képessége nem épp a legjobb, ugyanis a víz a gravitáció miatt, a padlózatot nyirkosabbá téve, az alsó részébe gyűlik össze. Ez a deszka gyorsabb korhadásához vezethet. Felejtős!

További alternatíva az avar és az aprított papír. Mindkét opció rossz, az egyik azért, mert nagyon könnyen összecsomósodik, a másik meg iszonyat hamar megpenészedik. Ezt tetézve, a fényes felületű papír nedvszívó képessége kb. nulla, ezért egyik sem alomnak való!

Következtetésképp levonhatom, egyetlen egy alomanyag sem képes teljes mértékben helyt állni, ha a tyúkólad téli almozásról van szó. A legjobb alternatívát talán az aprított szalma és a forgács keveréke jelenti. A szalmát érdemes alulra tenned, amire még szórsz egy réteg forgácsot is. Ekképpen az alom rendelkezni fog a forgács jó nedv- és bűzmegkötésével, mindemellett az alá elhelyezett szalma feljavítja a rossz hőszigetelését.

Összegzés

A cikk írása során törekedtem a realitás mezején maradni, ugyanis a témában megjelent újabb bejegyzések a valóságtól elrugaszkodottak úgy a tyúkól méretét, mint az alapanyagait, mind pedig a berendezéseit tekintve. Noha az oldalnak bizonyos témakörei épp arról szólnak, hogy régi mítoszokat rombolunk le pl. a takarmányozás területein, mégis jelen esetben jobbnak láttam visszatérni az alapokhoz. Ez Báldy Bálint személye és a könyveiben megörökített tudása nélkül elképzelhetetlen lett volna számomra.

Noha a tyúkok tápanyagszükséglete a nagyobb gazdasági hozam és a kisebb, állati eredetű táplálékban szegényebb baromfiudvarok miatt jelentősen megváltozott, ezzel szemben, az alapvető igényeik, szokásaik már kevésbé: ugyanúgy ülőn alszanak, mint 70 évvel ezelőtt, ahogyan egy elégséges méretű, száraz, tiszta hely kulcsfontosságú az egészségük megőrzésében, amint az nagymamáink, dédmamáink idejében is volt.

Természetesen, a Báldy könyvében lévő jelen és a saját jelenünk között eltelt 70 év, ezért lehetetlen lett volna számomra teljesen mértékben az ő iránymutatásait követni és átadni. Szerettem volna ezt az egészet úgy megírni, hogy maradjon hely a te elképzeléseidnek is, viszont néhány alapvetést le akartam szögezni, mert tapasztalataim alapján van néhány létfontosságú eleme egy tyúkólnak, ami univerzális.

Kiemelt kép: U.S. Department of Agriculture, Public domain, via Wikimedia Commons

Források

1. Báldy Bálint: A baromfi tenyésztése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1956.
2. David, B., Oppermann Moe, R., Michel, V., Lund, V., & Mejdell, C.; Air quality in alternative housing systems may have an impact on laying hen welfare. Part I—Dust; Animals, 5.3; 2015; 495-511.
3. David, B., Mejdell, C., Michel, V., Lund, V., & Oppermann Moe, R.; Air quality in alternative housing systems may have an impact on laying hen welfare. Part II—Ammonia; Animals, 5.3; 2015; 886-896.
4. Bist, R. B., Subedi, S., Chai, L., Regmi, P., Ritz, C. W., Kim, W. K., & Yang, X., Effects of perching on poultry welfare and production: a review, Poultry, 2.2, 2023, 134-157.
5. Diarra, S., Lameta, S., Amosa, F., & Anand, S; Alternative bedding materials for poultry: availability, efficacy, and major constraints; Frontiers in Veterinary Science, 8; 2021; 669504.
6. farmkaland.hu: Útmutató a tökéletes tyúkól kialakításához
7. obi.hu: Saját készítésű tyúkól – Lépésről lépésre