Ahogyan beköszöntenek a melegebb hónapok, a tyúktetű támadása egyre erősödni kezd. Noha a csatákat ellene meg tudod nyerni, a háborút egyre nehezebb. Az evolúció tökéletes túlélővé formálta, e miatt nagyon gyorsan rezisztenssé válik az általad rendszeresen használt tyúktetű elleni szer hatására. Kellően nagy kolónia él túl ahhoz, hogy a következő évben ismét problémát jelentsen.

Ahhoz, hogy a tyúktetű ellen megfelelő módon fel tudj lépni, egy olyan erős stratégiát kell kidolgoznod, ami a lehető legtöbb vérszívót képes elpusztítani. Ebben a cikkben erre keresünk megoldást, számos tenyésztői vélemény, a tudományos folyóiratokban megjelent cikkek illetve a személyes tapasztalataim felhasználásával.

Mi a nyoma a tyúktetű jelenlétének?

A megfelelő stratégia kidolgozásakor az idő egy fontos szempont. Minél hamarabb kiszúrod, hogy tyúktetű probléma van, annál hatékonyabban tudsz fellépni ellene. Ahhoz, hogy egy ekkora előnyhöz juthass, tudnod kell, ezek a jelek hová vannak elrejtve. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ismerd, melyek lehetnek a lehetséges ellenfelek. Csapdákat is kell állítanod, aminek segítségével még könnyebben észreveheted, hogy megtámadtak.

A tyúktetű általános jelei

A legtöbb csirkén megtalálható élősködő vérrel táplálkozik. A tyúktetű vérszegénységet okoz, amit a halványabb tarajról és a fakóbb állebenyről vehetsz észre. Ezen felül, a tojótyúkjaid kevesebbet tojnak, a húsbaromfiknál pedig jelentős fogyást észlelhetsz. A növendékeid pedig szinte megállnak a növekedésben, bágyadtak és soványak. Megfigyelhető az állomány immunrendszerének a legyengülése. Ez abban nyilvánul meg, hogy sokkal több a beteg tyúk, általában a mycoplasmózis és a kalciumhiány miatti sántulás a leggyakoribb, ami előjön. De ezek közül jó néhány lehet a bélférgesség miatt is, ezért néhány viselkedésbeli mintát is figyelembe kell venned.

Azok a tyúkok, amik éjszakára eddig beültek, most az ól környékén, vagy kint keresnek alvóhelyet. Ha megfogsz egyet közülük, és beletúrsz a tollába, akkor megfigyelheted a bőrén az élősködőket mászkálni. Mivel a peték a melegebb közeget kedvelik, ezért a kloáka környékén jelentős számban találsz belőlük. Az intenzív vérszívás miatt felsértik a tyúkok bőrét, ezért azokon a tojásokon, amiket éjszakára az ólban felejtettél, vércseppeket is észlelhetsz.

Ezeket okvetlenül tudnod kell a tyúktetűről!

A tyúkokon található élősködőket a tyúktetű gyűjtőnév alá sorolja a köznyelv. Azonban ezek a paraziták még nem is egy taxonómiába tartoznak, ugyanis egyesek a rovarok, míg mások az atkák családjába tartoznak. A leggyakrabb tyúktetű a tyúkbolha, a vörös madártetű atka illetve a tolltetű.

Tyúkbolha

A tyúkbolha egy barnás-fekete színű, kb. 1 mm nagyságú atka. Életvitelét tekintve a tyúkokon, az alomban és a tojófészekben tanyázik. Ha tyúkbolhás az állományod, azt biztosan észre veszed, mert éjjel és nappal is aktív. A kezedre és a hajadra is felmászik, mikor elmész összeszedni a tojást. Petéit a tojófészekbe, az alomba és a tyúkokra rakja. Mivel a peték a melegebb helyen jobban elvannak, ezért a kloáka környékén egész pete telepet hoz létre. Nagyjából három hétig bírja táplálék nélkül, ezért nem nehéz jelentősen visszaszorítanod a terjedését.

Tolltetű

Egyes tyúktetű fajták csak a tyúkokon találhatók meg, és közvetlenül tyúkról tyúkra terjednek. Ezeket tolltetűnek nevezzük. Kb. 2-3,5 mm nagyságúak, és szalmasárga színűek. A többségük a tyúkok bőrszövetével és a felsértett szövetből kicseppenő vérrel táplálkozik. Négy tolltetű fajtát különböztetünk meg: a közönséges tyúktetűt, a tengelytetűt, a fejtetűt és a szárnytetűt.

Mindegyik a tyúkok tollazatára teszi a petéit (napi egy-két pete / nőstény). Az arctetű különösen látványos, ugyanis a megtámadott tyúkod arcára helyezi el őket. Nagy számban bőrirritációt, tolltöredezést és szélsőséges esetben vérszegénységet is okozhatnak. A tyúkjaid között csak direkt kontaktussal vándorolnak, tehát pitéléskor vagy éjszaka, mikor szorosan összebújnak. Azonban szállítás közben vagy a porfürdőben is megtörténhet az átfertőzés, mert egy-két napot gazdatest nélkül is túlélnek.

Vörös madártetű atka

A vörös madártetű atka a legalattomosabb élősködő, ami a tyúkjaid vérét szívhatja. Táplálkozás előtt fekete, azonban mikor teleszívja magát vérrel, akkor élénkvörös színűvé változik. Általában 30-60 percig táplálkozik. Csak éjszaka támad, a nappalokat az ól repedéseiben tölti. Mivel szürkületkor lendül támadásba, ezért a tyúkok alvóhelye körül tanyázik, leginkább az ülőrúdon, illetve a tojófészekben. Főleg az illesztésekben és a repedésekben, de előfordulhat, hogy az ülőrúd alsó részére is letelepszik.

Igazi túlélő. Vérszívás nélkül akár kilenc hónapot is kibír. A peték akár három éven keresztül is késleltethetik a saját kikelésüket. Ezért még ha egy évet ki is hagysz a tyúktartásban, a következő csapatot ugyanúgy támadni fogja. Mivel napközben nem táplálkozik, ezért ekkor fekete színű, tökéletesen beolvad az ól környezetébe. A legkönnyebben a petéket tudod észre venni, amik fehér színűek.

A csapdák jelentősége

A fentebb taglalt az információk a legtöbb esetben kevésnek bizonyulnak. Mire ezek a jelek megvannak, pl. a vörös madártetű atka már réges-rég felszaporodott, és csak napok, vagy hetek kérdése, mire az első elhullások meglesznek. E miatt, célszerű valamilyen csapdát kihelyezned, akár többet is, amiknek a folytonos vizsgálatával szinte egyből kiszúrhatod, amikor megjelennek. Vagy ha nem is egyből, az egészségügyi következmények megjelenése előtt mindenféleképpen.

Az egyik ilyen csapda nagyon egyszerű: egy-egy pehelytollat jól beleszúrsz az ülőrúd repedéseibe. A vörös madártetű atka – tapasztalataim alapján – előszeretettel választja a tollat petetartónak, ugyanis sok apró ágacskából áll, amibe ezek jól meg tudnak tapadni. Ezért amint beteszed, pár nap múlva a repedésekből ráköltözik jó néhány. Tavasszal hetente, és ahogyan enyhül az idő, egyre gyakrabban szükséges kontrollt tartanod.

A másik opció pedig abban az esetben jó, ha nem elég szélesek az illesztések ahhoz, hogy a tollakat be tudd szúrni úgy, hogy a boholyzat valamelyest a repedés belsejébe kerüljön. Ez a lehetőség pedig nem más, mint a kartoncsapda. Ehhez egy hullámos kartondarabot össze kell hajtanod két-három rétegbe, majd átszúrnod (pl. csavarhúzóval, késsel, ami a kezed közé akad). A furaton keresztül felkötöd az ülőrúd széleibe, vagy igazából bárhová, ahol a tyúkok sok időt töltenek. Tehetsz a tojófészkekbe is, főleg ha kotlásszezon van.

Hogyan tudom megfékezni a tyúktetű támadását?

Akkor most nézzük meg, mit kell tenned, ha megtámadtak. A tyúktetű ellen számos bevett szokás, házi praktika, tyúktetű elleni szer terjedt el az elmúlt két évszázadban. Azonban a többségük képtelen arra, hogy megfelelő módon megfékezze az élősködőket. Ennek eredményeként, a legtöbb tyúktartó májustól szeptemberig szélmalomharcot vív a tyúktetű ellen. A következőkben átnézzük az eddig elterjedt stratégiákat, házi praktikákat, és megpróbáljuk kiválasztani ezek közül azokat, amelyekkel érdemes dolgoznod.

Tyúktetű elleni védekezés a tyúk vérével

A tyúktetű többsége vérrel táplálkozik, és mára megoldhatóvá vált, hogy a tyúkok vérét ehetetlenné vagy mérgezővé tedd számára. Ez háromféleképp lehet: ivermectinnel, fluralanerrel vagy gyógynövényekkel. Gyógynövényekkel inkább megelőzés szintjén, viszont a másik két lehetőséget akkor is tudod alkalmazni, amikor nagy a baj.

Ivermectin

Az ivermectin egy széles spektrumú külső és egyes belső paraziták elleni hatóanyag. Az élősködők idegrendszerére van hatással, megbénítja őket, így képtelenek táplálkozni, és elhalnak. A leggyakrabban spot on (pour on) technikával juttatják az állatokra, mert vízben rosszul oldódik, viszont zsírokban annál jobban. A módszer során  izopropanolban vagy más alkoholban feloldják a hatóanyagot, majd ezt rácseppentik az állat fejbőrére, amiről az alkohol elpárolog, az ivermectin pedig felszívódik.

Ilyen termék az SH Ivermectin®, a DRH Ivermectin® és az Endectocid® (ezt az erdélyi olvasók figyelmébe ajánlom). A termékleírásban konkrét utasítások vannak, hogy egységnyi testtömegre hány csepp készítmény szükséges. Azonban egy hátránya van: haszonállatok számára nincs engedélyezve, aminek oka a kis mértékű kutatási háttér. Egy 2015-ös argentin kutatásból kiderült, hogy öt napig van jelen nagyobb mennyiségben a tojásban. Csak a sárgájában, a fehérjében nem volt kimutatható. Egy 2017-es brojlereken végzett kutatás pedig rámutatott, hogy a kezelést követő 28 napban még észlelhető mennyiségben van jelen a madarak szövetében.

A fenti állatkísérletek során intravénásan juttatták a hatóanyagot az állatok keringésébe, e miatt az elterjedt spot on alkalmazásról ez nem feltétlen nyújt információt. Azokon a pontokon, ahol a madár bőrére csepegtetted a készítményt, lehet hosszabb ideig is jelen van.

Véleményem szerint az ivermectin csak kotló ültetésekor alkalmazható biztonságosan, ugyanis a kotlós nem tojik, és levágni sem lehet. Ha dísztyúkokat vagy díszgalambokat tartasz, amiknek a tojását és húsát nem fogyasztod, abban az esetben nyugodt szívvel használhatod, háromhetes kortól. Egyedül vedléskor tiltják a gyártók az alkalmazását.

Fluralaner

Az ivermectinnel szemben, a fluralaner már rendelkezik olyan nanoformulával, ami vízben jól oldódik, tehát ivóvízen keresztül képesek a tyúkjaid felvenni. Ez azért előnyös, mert nagyon egyszerű a használata: elég csak leitatnod vele a tyúkokat, ami az ivermectines készítményekhez képest rengeteg időt spórol. Hatásmechanizmusát tekintve, a fluralaner hasonlóképp pusztítja a tyúktetűt, mint az ivermectin.

A fluralaner alapú Exzolt® készítményt tyúkfarmokon is alkalmazzák, ugyanis a tojások fogyaszthatók a kezelés alatt, és keltethetőek is, mindkettőt a gyártó garantálja, Brojler állományok esetében 14 napot kell várni, mire a hús ehetővé válik. 1 mL készítmény elég 20 kg baromfi lekezelésére (ez kb. 8-10 tyúk). Mivel ilyen tömény, ezért elég drága (egy 50 mL-es üveg kb. 100-150 euro között mozog). Egyre elterjedtebbé válik, ezért már egyes állatorvosoktól is beszerezhető, vagy vannak tyúkászok, akiktől lehet kérni néhány millilitert. Ha összeszámolod, hogy a tyúktetű irtására egy évben mennyi pénzt költesz, néhány mL vásárlásával rengeteg pénzt spórolhatsz.

A tyúkól tetűmentesítése

A fluralaner, illetve az ivermectin alkalmazása jó és célravezető, de egy idő után rezisztencia is kialakulhat rájuk, ezért egy kezelés során nem biztos, hogy mind elpusztul. Ezt elkerülve, ha gyakran használod ezeket a termékeket a tyúktetű ellen, célszerűnek látom, hogy az ólt is leszórod tetű elleni szerrel. Így a vörös madártetű atkát a lehető legnagyobb mértékben szorítod vissza.

Egy kész tyúktetű elleni szer arzenál áll rendelkezésedre, amiből válogathatsz. Azonban egyes tyúktetű elleni szerek sokkal elterjedtebbek, ami pedig nagyobb ellenállóképességet jelenthet a tyúktetű részéről. A tyúktetű egy nagyon szapora lény, e miatt nagyon könnyen képes olyan genetikai mutációkra, amik ahhoz vezetnek, hogy egyes tetűirtókat nagyon gyorsan le tudjanak bontani a szervezetükben, ami így képtelen kifejteni a hatását.

A legelterjedtebb tetűirtók a pireotroidok (pl. cipermetrin – PiretMix®, tetrametrin – NeoStomosan®, stb). Mivel ezeket nagyon gyakran kerülnek alkalmazásra, e miatt nagy az esély arra, hogy a baromfiudvarodban található élősködők egy része már rezisztens ezekre, különösképp ha már te is többször használtad őket a közelmúltban. Erre hívja fel a figyelmet egy 2020-as kutatás is, ami rávilágít arra, hogy számos EU-s országban (ebbe beleértve Romániát és Horvátországot, de Magyarország is említésre kerül) már kimutatható a tetűpopulációban a cipermetrinnel szembeni rezisztenciának a nyoma az országbeli vörös madártetű atka populáció génállományában.

A másik elterjedt tetűirtó csoportot a szerves foszforsav-észterek jelentik (pl. foxim – ByeMite®). Ezek kevésbé elterjedtek, viszont rezisztencia az esetükben is kialakulhat, amit egy 2011-es lengyel tanulmány is megerősít. Mivel többségük erősen rákkeltő, ezért sokat már be is tiltottak egyes EU-s országban (pl. diazinon, stb.).

Amit érdemes levonni következtetésképp ezekből a kutatási eredményekből az az, hogy tulajdonképp egyszeri vagy kétszeri használatot követően (ivermectinnel vagy fluralanerrel történő lekezelés mellett) még a rezisztencia nem lesz akkora, hogy az gondot jelentsen. Azonban huzamosabb ideig csak egy hatóanyagnak vagy egy terméknek a gyakori használata akkora mértékű rezisztenciához vezethet, hogy a tyúktetűt már egyszerűen nem tudod becsületesen kiirtani. E végett, érdemes két-három évente tetű elleni szert váltanod, legalább azt, amivel az ólt lekezeled.

Tyúktetű elleni szer házilag

Noha temérdek tyúktetű elleni szer áll rendelkezésre, mégis sokan alternatív megoldásokhoz nyúlnak. Ide tartozik a meszelés, az ól kiégetése és a kovaföld. A következő fejezetben ezeket a házi praktikákat nézzük át, és választ keresünk arra a kérdésre, hogy a hiper-szuper tyúktetű elleni szer házilag is elkészíthető-e?

Hatásos-e a meszelés a tyúktetű elleni védekezésben?

A meszelés a tyúkólod fertőtlenítésére egy kiváló módszer. A legtöbb baktérium nem kedveli az erősen bázikus kémhatású közeget, ezért elpusztul. Viszont az oltott meszet – ami egy nagyon nagy sűrűséggel bíró anyag – meszelővel viszed fel az ól falára. E miatt csak az ól falának a felületét érinted vele, és a repedésekbe nem tudod bejuttatni. Ez ahhoz vezet, hogy csak azokat a tyúktetűket irtod ki, amik az ól falán futkosnak, de a repedésekbe elbújtokat nem, miközben a vörös madártetű atka a repedésekbe teszi a petéit.

Működőképes házi praktika: az égetés

Az égetés talán a leghatékonyabb házi praktika a tyúktetű ellen. A 45°C feletti hőmérsékletet sem a peték, sem pedig a már kikelt élősködők nem tudják elviselni, ezért ezzel a módszerrel visszaszorítható a tyúktetű. Ezen felül rezisztencia sem tud kialakulni rá, tehát bármikor megismételhető, és a hatékonysága időben nem változik.

Ha fából készült ólod van, égetést egyértelműen nem vethetsz be. Azonban hőlégpisztolyt már a megfelelő biztonsági körülményeket megteremtve használhatsz (az ólban ne legyen gyúlékony szalma, széna, a tollakat pedig szedd le az ól faláról, mert könnyen begyulladnak, és legyen melletted egy permetező megtöltve vízzel, amivel mindenféleképp szórd be az ólt bőséggel égetés után, és szélcsendben dolgozz). Csak saját felelősségre!

Viszont egy hátránya van: nagyon alaposnak kell lenned. Ha egy zegzug kimarad néhány petével, már azok egy hónapon belül képesek jelentős mennyiségű borsot törni az orrod alá.

Ezért ismételd meg a tyúktetű irtását egy hét múlva!

Az összes tyúktetű elleni szer termékleírásában olvashatod, hogy a kezelést / lepermetezést egy hét múlva meg kell ismételned a maximális hatás elérése végett. Sokszor a tyúktartók szeme átsiklik e felett, pedig nagy jelentőséggel bír!

A madártetű atka összesen négy fejlődési szakaszon esik át, amire szaporodóképes egyeddé válik:

A pete és a lárva nem táplálkozik a tyúk vérével, e miatt az ivermectines kezelés vagy az Exzolt® készítménnyel történő leitatás során nem szívnak fel élősködőirtót magukba, így őket ezzel a módszerrel nem lehet kiirtani. Az ólra gyártott tetű elleni szereknek a többsége pedig az atkák idegrendszerére hatnak, és mivel a petéknek nincs kifejlett idegrendszerük, ezért hatástalanok rájuk.

A fenti ábrán jól látszik, hogy a peték lerakásától számítva hat – tíz nap szükséges ahhoz, hogy egy újabb generációnyi kifejlett madártetű atka lepje el a tyúkóladat. E végett, mindenféleképp meg kell ismételned a tetű elleni szer használatát az első kezelést követő hetedik napon, függetlenül attól, mit használsz!

Hogyan tudom megelőzni a tyúktetű támadását?

Mint ahogyan azt már tárgyaltuk, az összes tyúktetű közül a vörös madártetű atkát a legnehezebb kiirtanod, ugyanis kiváló túlélő. Azonban a stratégiája eltér attól, mint amire elsőre gondolnál. Az előző fejezetekben már részleteztük, hogy összesen öt fejlődési szakasza van, ezek közül háromban van szüksége vérre ahhoz, hogy túléljen. Azokban a fejlődési szakaszokban, amikben vért szív, nagyon érzékeny a táplálékra: ha nem kap enni, akkor petéket sem fog tudni lerakni, és néhány héten belül az összes elhal.

Azonban a lárváknak nincs szükségük vérre, ezért akár kilenc hónapot is képesek túlélni vérszívás nélkül. E miatt, ha az általad megválasztott tyúktetű elleni szer termékleírása megköveteli, muszáj az előírt időben megismételned a kezelést!

Elpusztul-e a tyúktetű télen?

A vörös madártetű atka szívóssága a peték magas tűrőképességében rejlik. A vérszívó atkák nem bírják a fagypont alatti hőmérsékletet, ezért ezek télen elpusztulnak. Azonban a peték a – 20°C-os hőmérsékletet is átvészelik, ezért számukra a mi éghajlatunkra jellemző téli időjárás nem gyakorol különösképp hatást.

Amikor az idő elkezd enyhülni, és eléri a stabil 10°C-ot, akkor a peték elkezdenek kikelni. A kikelt petékből egy hét alatt szaporodóképes atka fejlődik. A nőstények napi 6-8 petét képesek lerakni, és nagyjából három hetet aktívak. Most ki tudod azt számolni, hogy egy túlélő hím és nőstény két hónap alatt mekkora szaporulatot tud eredményezni (ez a legfinomabb becslések szerint is 2 millió). Ezzel magyarázható, hogy a melegebb időszakokban berobbannak a tetűk, és egyik pillanatról a másikra hatalmas gondok elé nézel.

És ez még semmi. Tételezzük fel, hogy augusztusra kiirtottad a tetű nagy részét. Azonban ha ősszel egy-egy melegebb front érkezik, akkor a lárvák ismét kikelnek, és a nőstények is a lehető legtöbb petét rakják le. Ez könnyen ahhoz vezethet, hogy ősszel ismét egy atkainvázió kellős közepén találod magad. És ha enyhe a tél, akkor korábban kezdenek a peték kikelni, ami még inkább elősegíti a felszaporodásukat a melegebb hónapokban.

Így előzd meg a tyúktetű végzetes támadását…

Mindezeket figyelembe véve, a csapdák kihelyezését és azok vizsgálatát nem júniusban vagy májusban, hanem már tavasszal el kell kezdened! Ahogyan ezt már fentebb megtárgyaltuk, a vérszívók a melegebb időt részesítik előnyben. E végett, amint enyhül az idő, és a csapdában már találsz tyúktetűt, érdemes az egész állományt Exzolt® termékkel leitatnod.

Azonban az Exzolt® akkor, ha nincs tyúktetű, nem alkalmazható! A termékleírás szerint, a hatóanyag az első leitatását követő 2. napban (36 óra), míg az előírt ismétlés után pedig az 1. napban (12 óra) rendelkezik a legnagyobb koncentrációval a tyúkjaid vérében, a felezési ideje a szárnyasaid szervezetében kb. 5 nap. Tehát egy teljes exzoltos kezelés kb. két hétig ad tényleges védelmet a tyúktetűvel szemben.

Nos, ezután bármikor berepülhet egy veréb, ami tyúktetves, vagy bármilyen más úton behurcolhatóak a paraziták (pl. új tyúkokat veszel az állományodba stb.). Viszont a termékleírás szerint, az erős rezisztencia elkerülése végett, két kezelés között legalább három hónapot várnod kell. Ezért mindenféleképp javaslom azt, hogy a lentebbi megelőzési technikákon is elgondolkozz az Exzolt® használata mellett.

Gyógynövényekkel is megelőzhető a tyúktetű!

Egyes gyógynövények rendelkeznek antiparazitális hatású összetevőkkel, mások pedig olyan illóolajokat és egyéb vegyi anyagokat tartalmaznak, amik ehetetlenné teszik a tyúk vérét a tyúktetű számára. Egyik ilyen gyógynövény a kakukkfű. Ennek egy elég jelentős kutatási háttere van, és a kutatási eredmények megerősítik a kakukkfű és más gyógynövények (pl. boróka, stb.)  tyúktetű elleni hatását.

A gyógynövények alkalmazása leginkább a biotyúkászatban rendelkezik nagy fontossággal. Az országban is kapható egy termék, a Dermanyguard®, ami kakukkfű és varádics kivonatot tartalmaz. Szintén elég csak leitatnod a tyúkokat vele. A növényi illóolajoknak köszönhetően ehetetlenné teszi a tyúkok vérét a tyúktetű számára, amik táplálék hiányában elhalnak. Előtte megfigyelheted, hogy a tetű kiül az ól falára, és ekkor tetűirtószerrel leszórhatod, vagy leégetheted. Nem rendelkezik várakozási idővel sem a tojásra, sem pedig a húsra nézve.

A kovaföld

A kovaföld az elhalt kovamoszatok vázából visszamaradó por. Magas a szilika (szilícium-dioxid) tartalma, és a tyúktetű elleni hatása is ennek köszönhető. A szilika dihediratáló hatással rendelkezik, tehát képes az élősködőket és a petéiket kiszárítani, ami az elhalásukhoz vezet. A kovaföld hatékonyságát a Kaliforniai Egyetemen is vizsgálták egy 2016-os kutatás keretein belül. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a kovafölddel töltött porfürdő képes egy optimális értéken belül tartani a tyúkbolha szaporodását, ugyanis az időközben eltávolított porfürdővel ellátott kifutóban élő csoporton – a kovaföld hiányában – jelentősen elkezdtek felszaporodni.

Érdekességképp, a kutatás arra a következtetésre is jutott, hogy a csőrcsonkított tyúkok esetében nagyobb tyúkbolha felszaporodás volt megfigyelhető, ami feltehetőleg a nem kellőképp alapos tollászkodás miatt történhetett. Ez arra enged következtetni, hogy a porfürdőzés és a tollászkodás minősége is hozzájárul a tyúktetű elleni védekezéshez.

A tyúktetű emberre veszélyes?

A tyúktetű emberre történő hatása valószínű téged is érdekel. Hogy teljes legyen a kép, noha nem rendelkezem egészségügyi végzettséggel, összegzem neked azokat az információkat, amiket a témában relevánsnak találtam.

• A tyúktetű nem hordoz olyan baktériumokat, amik számodra veszélyesek lennének.
• A tyúktetű képtelen arra, hogy a véredet megeméssze, így ha be is jut a házba, hamar elpusztul, ha nincs madár.
• A tyúktetű képes megcsípni, ami bőrirritációhoz vezethet.

Források

[1] sciendedirect.com
[2] finecto.com
[3] poultrydvm.com

Kiemelt kép: Erik Streb, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons