A csirke keltetése talán a tyúktartás legizgalmasabb része. Amikor három hét munka után az első csibe kiüti a tojást, az olyan katartikus élményt ad, amire szinte semmi más sem képes. A tyúktartó hosszú és kitartó munkájának a gyümölcse ez, amihez az út biza sokszor elég rögös, és olyan problémákat is felvet, amire az ember nem is gondolna.

Ha beütöd a gugliba azt, hogy csirke keltetése keltetőgéppel, akkor nagyon sok, nálam okosabb és tapasztaltabb tyúktartó és keltetőgép gyártó cikkeit, tanácsait is kidobja. Ezek mind értékes írások, amiket jó elolvasnod (a forrásokba összegyűjtöttem a legjobbakat neked). Ennek a bejegyzésnek részemről annyi a célja, hogy ezeket kiegészítsem azzal, ami szerintem fontos, de ezekből kimaradt.

1. A gondosan tartott és következetesen összeállított tenyészállomány

Egy jó tyúkállományt már a tenyésztojások gyűjtése előtt, még az előző évben, a szülők körültekintő nevelése, takarmányozása és megválogatása során tudsz kellőképpen megalapozni. Már hónapokkal a csirke keltetés előtt el kell kezdened azért megdolgozni, hogy a keltetőgépbe betett tojásokban minden meglegyen, és a bennük fejlődő élet végül egy szívós új generációt teremtsen.

Hány tyúkból és hány kakasból áll egy jó szülőállomány?

Ha egy tyúkállományod van, amitől csirkét szeretnél keltetni, akkor törekedj egynél több kakast is tartani közöttük! Ha csak egy kakastól keltetsz, akkor az összes kikelt utód testvér és féltestvér lesz. Ezeknek a keresztezése (tehát a beltenyészet) rövid távon fel tudja erősíteni az állományod, és noha a keverék állományok különösen jól tűrik a beltenyészetet, idegen kakasok hiányában, – hosszútávon – ez csökkent kelési arányt, alacsonyabb tojástermelést, lassabban fejlődő és gyengébb immunrendszerű utódokat eredményez.

Ellenben ha több kakast is meghagysz évről évre, akkor a rokonsági kapcsolat az utódok között nem lesz annyira közeli, így pedig nem szükséges kétévente idegen helyről tojást vagy kakast beszerezned. Azonban arra ügyelj, hogy a kakasok ne legyenek két évnél idősebbek, ugyanis az első két év után drasztikusan lecsökken a tesztoszteron szintjük, ami a termékenységi arányt jelentősen megtépázza.

Ha az állományodon belül sok kakas van, eléggé hátráltatják egymás munkáját, ami szintén a rosszabb fiassági arányban mutatkozik meg. Ezen felül, a tyúkokat is fölöslegesen stresszelik. Viszont egy kellően nagy tyúkudvar két kakas számára elegendő teret biztosít arra, hogy mindkettő megfelelően párzani tudjon, ezért a kakasok száma egy állományban (helytől függően) legyen legalább kettő! Ha nagy tyúkudvarod van, akkor tarthatsz akár hármat is, de fordíts nagy figyelmet arra, hogy hagyják egymást dolgozni!

Én eddig a legjobb fiassági arányokat olyan állományokkal értem el, amelyekben egy kakasra legfentebb nyolc tyúk jutott. Természetesen, ez fajtafüggő is, de egy normál testű, átlagos tyúkállomány esetében – saját tapasztalataim alapján – ez a felállás a legjobb. Így pedig, összegezve az eddigieket, csirke keltetés szempontjából, egy ideális szülőállomány minimum két kakasból és legalább tizenhat-tizennyolc tyúkból áll.

Jól fontold meg, mely tyúkoktól keltetsz!

Egy mezei tyúkásznak nem kell olyan mély és összetett szempontrendszer szerint szelektálnia, mint egy tenyésztőnek. De a szelekció egy jó eszköz arra, hogy évről évre fejleszd a tyúkudvarod lakóit. Ezért néhány alapvető szempont lefektetésével, jó eredményeket érhetsz el, ha odafigyelsz arra, mely tyúkoktól keltetsz a keltetőgépedben.

Az első és a legfontosabb az az ellenálló képesség. Senki sem akar egy olyan tyúkállományt, amely folyamatosan beteg, amelynek mindig gyógyszert kell venni, ami biza néhanapján a pénztárcát sem kíméli. Ebből fakadóan, ha ezen javítani szeretnél, kegyetlennek kell lenned, és az összes olyan tyúkot és kakast, amelyik beteg volt az elmúlt év során, ki kell szelektálnod még a keltetést megelőzően.

A második legfontosabb a tojáshozam. A legtöbb tojást a télen is jól tojó, nyáron keveset kotló tyúkoktól gyűjtsd! Jó eséllyel ezeket a tulajdonságokat a jércéknek is átadják.

A harmadik pedig a hús. Érdemes azokat a kakasokat meghagynod, amelyek szélesebb, mély, jól fejlett mellel bírnak, ugyanis ezek sokkal több húst tudnak szolgáltatni, mint a gyatrább mellű társaik. A tyúkok közül pedig igyekezz mindig a legnagyobbaktól és a legszélesebbektől keltetni! A kakasok méretét pedig a tyúkokhoz igazítsd, ugyanis a tyúkokhoz képest jelentősen termetesebbek maradandó károkat is okozhatnak a hölgyekben, ha túl vehemensen ugranak rájuk.

A takarmányozás fontosabb, mint gondolnád!

Az élet fejlődése a tojásban nagyon összetett biokémiai folyamatoknak az eredménye. E miatt pedig, ahhoz, hogy a tojás mindenből az ideális mennyiséget tartalmazza, elengedhetetlen jó minőségű, kiegyensúlyozott tápanyagtartalmú takarmánnyal etetned a szülőket a csirke keltetést megelőző három hónapban, ugyanis a tojás vitamin és nyomelem készlete függ a takarmányban lévő mennyiségektől.

Így pedig, a kukoricán, szemes vagy roppantott gabonákon tartott, a vitamin- és nyomelemtartalmat kizárólag itatós vitaminos készítményekkel biztosított tyúkoktól származó tojásokban a tápanyagtartalom jelentősen alacsonyabb lesz, ami a csirke keltetés folyamán jelentősen megnöveli a befulladt csibék számát, és a kikelt csibék életképessége is rosszabb lesz.

Ezt tetézve, az ilyen jellegű, tyúktakarmánynak nem nevezhető gabonakeverékek energiatartalma túlzottan nagy, ami ahhoz vezet, hogy a tyúkjaid lehíznak, és a lehízott tojók kevesebb tojást raknak, ahogyan a lehízott kakasok termékenysége is erősen megcsappan. Ha pedig gyengébb a takarmány kalóriatartalma, és a kakasaid a normál testtömegük 15%-át leadják, akkor szintén fenn áll a veszélye annak, hogy a tojások termékenysége csökken, mivel a kakasaid aktivitása is visszaesik.

A szülőállomány takarmányának túl alacsony vagy túl magas vitamin- és nyomelemtartalma az alábbiként befolyásolja a keltetés eredményességét:

• A-vitamin: embrióelhalás a keltetés 2-3. napján; a csibék zárt vagy könnyező szemmel kelnek ki; túladagolás esetében a csontrendszer abnormálisan fejlődik (leginkább a fej és a gerinc torzul); keringési rendellenességek; idegrendszeri betegségek.
• B1-vitamin (tiamin): embrióelhalás a keltetés elején és végén; idegrendszeri problémák: nehéz mozgás, sorvadt izomzat.
• B2-vitamin (riboflavin): embrióelhalás; kis méretű lábak görbe lábujjakkal; ödémák; a máj barna vagy sötétzöld; keringési zavarok, anémia; végtagok illetve a csőr fejletlen, abnormálisan kis méretű.
• B3-vitamin, niacin, nikotinsav (PP vitaminok): embrióelhalás a második héten; túl rövid a csőr felső része; túlfejlett izomzat; ödémák; a keringés- és idegrendszerbéli rendellenességek.
• B5-vitamin (pantoténsav): embrióelhalás a keltetés első, illetve a bújtatást megelőző szakaszában; testi abnormalitások: a pihék hiányoznak, görbe lábujjak, vízfejűség, bőr alatti ödémák és bevérzések.
• B6-vitamin (piridoxin): embrióelhalás a keltetés második felében; csökkent növekedés a kelés után.
• B9-vitamin (folsav): embrióelhalás a keltetés utolsó harmadában és bújtatáskor; testi rendellenességek: csőr, koponya, görbe csontok, fejletlen szemek, hiányzó lábujjak, kitüremkedő belek.
• B12-vitamin (kobalamin): embrióelhalás a keltetés második és utolsó harmadában; abnormalitások: a fej a lábak között tartott, a láb izomzata alulfejlett, görbe lábujjak, rövid csőr; bevérzések és ödémák (leginkább a szem körül).
• D3-vitamin (kalciferol): embrióelhalás a kelést megelőző 1-4 napban; amely csibék túlélnek: növekedési zavarok, a csontrendszer alulfejlett annak ellenére, hogy a csirkék megfelelően vannak takarmányozva.
• E-vitamin (α-tokoferol): embrióelhalás a keltetés 2-5. napján; kelés után: agyfunkciók működésének elégtelensége, a fej és a nyak túlzottan nagy mérete, a nyak és a láb környékén ödémák jellenek meg, izomgyengeség, rendellenes szemek, bevérzések és egyéb keringési zavarok.
• H-vitamin (biotin): embrióelhalás a keltetés első harmadában és a kelés előtt 2 nappal; lábujjak hiánya; a végtagok alulfejlettek, formátlanok, abnormálisak; a törzs megfelelő méretű, de a végtagok aránytalanok.
• K3-vitamin (menadion): bevérzések
• kalcium (Ca): elégtelen növekedés; túlzottan nagy tömegvesztés a keltetés folyamán a túl vékony tojáshéj miatt; a túl vékony tojáshéj miatt megnő a fertőzés veszélye.
• cink (Zn): bágyadt csibék; abnormalitások a koponya, a gerinc és a csőr formájában; alulfejlett szemek; kitüremkedő belek.
• magnézium (Mg): remegések, idegrendszeri zavarok, gyorsult légzés.
• réz (Cu): befulladás a keltetés első 2 napján; keringési zavarok.
• foszfor (P): embrióelhalás a keltetés későbbi szakaszában; csontrendszerbéli abnormalitások.
• szelén (Se): a fej és a nyak mérete túl nagy, ödémák a bőr alatt; a túlzott szelénmennyiség jelei a következők: farfekvéses csibék, görbe lábujjak, ödémák a fej- és a nyakbőr alatt, idegrendszerbéli abnormalitások, a csőr felső része alulfejlett.
• mangán (Mn): embrióelhalás bújtatáskor; bizonytalan mozgás; abnormalitások a csontvázban; ödémák.

A takarmányozásnak egy egész menü pontot szenteltem, ahol részletesen megtárgyaljuk azt, hogy a legtöbb tyúktartó által alkalmazott takarmányozási módszerekkel mik is a kivetni valók. Átbeszéljük részletesen a vitamin- és nyomelem problémát is, és megoldást is keresünk mindezekre. Most nem fér bele ennek a témának a részletes átbeszélése, de ha felkeltettem az érdeklődésedet, ide kattintva mindent megtalálsz.

2. A jó minőségű tenyésztojások

A csirke keltetésre alkalmas tenyésztojások jellemzői

Iparban jól meghatározzák a tojások méretét, amit a keltetőgépbe tesznek, és eddig akárki beszélt erről, megszabott egy határt, amin belül tanyasi állományoktól érdemes tojást keltetned. Mindazonáltal, a fölött sem szabad szemet hunynod, hogy iparban egy jól megszelektált állománytól keltetnek, amit patika pontos körülmények között tartanak, ezért a tojások mérete valamelyest egységes, és tyúkonként időben kevésbé változik.

Ezzel szemben, a tanyasi keverék állományok szinte abszolút nincsenek megszelektálva, és sok környezeti illetve genetikai paraméter is változik egyedenként, ami a tojások méretét is befolyásolja. Ilyen a takarmányozás, a kinti hőmérséklet, az állományban fellelhető fajtajegyek, a belső illetve a külső élősködők és még sok más egyéb. Ebből fakadóan, totál fölösleges neki állnod tojást dekázni, mert túlzottan nagy jelentősége nincs. Amit nézned kell, hogy a – normál testű – állományod által letojt tojások közül melyek azok, amelyek kitűnnek méretben (tehát túl nagyok vagy túl kicsik), és azokat érdemes kiválogatnod.

Ámde, az alábbi kategóriába tartozó tojásokat jobb nem betenned a keltetőgépedbe. Minimális az esély arra, hogy kikelnek.

• lágy héjú tojás: a héjmirigyet valami elzárja, vagy esetleg alacsony a takarmány ásványi só tartalma. Mivel a csibe a fejlődéséhez szükséges ásványi anyagok egy részét a tojáshéjból nyeri, ezért ezek a tojások alkalmatlanok keltetésre.
• vékony héjú tojás: ezt a tojások elfogyasztásakor kiszűrheted. Ha ezt tapasztalod, alacsony a takarmány kalcium, foszfor, réz vagy D-vitamin tartalma. Ezt mindenféleképp korrigáld, ami előtt még elkezdenéd gyűjteni a tojásokat a keltetőgépbe, ugyanis megemelkedhet a befulladási arány a tojáshéj alacsony ásványi só tartalma, illetve a csökkent védőszerep miatt.
• kétszikű tojás: néha előfordulnak, a takarmány túl magas energiatartalmának köze lehet a jelenséghez. A kétszikű tojásban a csibék megindulhatnak fejlődni, de ezek jó eséllyel a kelés végére befulladnak. Gazdasági szempontból nem éri meg velük foglalkozni.
• sárgája nélküli tojás: ezek méretre sokkal kisebbek, mint egy átlagos tojás. A tyúk szaporítószervének valamely részéből leszakad egy kis darab (pl. egy ér, stb.) ami köre fehérje, héjhártya és tojáshéj képződik. Mivel a tojás nem tartalmaz megtermékenyített sárgáját, ebből biztos nem lesz csibe.
• fehérje nélküli tojás: szintén kisebb méretű, viszonylag ritka. A tojásfehérjét termelő mirigyek elégtelen működéséből származik.

A kiváló minőségű, keltetőgépben jól bújtatható tojások felülete szépen ragyog és sima. Az összes olyan, amelynek a héja nem egységes, a felülete durva, amin esetleg kalcit foltok is megfigyelhetőek, azokat mindenféleképp szelektáld ki! Ezeknek a létrejötte a legtöbb esetben takarmányozási hibákra vezethetőek vissza, e miatt, a takarmánymeszet olyan mennyiségben keverd, ahol ez a probléma már nem jelentkezik (legfentebb 4-5 kg 100 kg takarmány összeállításához).

A tojáshéj minősége tojáslámpázással nagyon jól ellenőrizhető. A tojáslámpázásnak egy külön cikket szenteltem, amelyben részletesen kitérek erre is. Most csak összegzem neked azokat a leggyakoribb anomáliákat, amikkel találkozhatsz a keltetőgépbe szánt tojások előzetes meglámpázása során. Mindegyik, amely a felsorolt anomáliák közül eggyel is rendelkezik, az csirke keltetésre nem feltétlen alkalmas, és ha módodban áll, szedd ki őket!

• repedt héjú tojás (villám- vagy pókhálószerű): a tojáshéj elsődleges szerepe a védelem a fizikai és biológiai hatásokkal szemben. Azok a tojások, amelyeknek a héja meg van repedve, képtelen ellátni ezt a szerepet. E miatt, megtörténhet, hogy a tojásban fejlődő embriót valamilyen mikroorganizmus megfertőzi, és a csibe elhal. Ha nagyon muszáj, a repedt részt valamilyen ragasztószalaggal befedheted; de mindenféleképp csökkenni fog a tojás keltethetősége, és a többi tojás épségét is veszélyeztetheted vele!
• repedt, de valamelyest beforradt héjú tojás: megtörténhet, hogy a tyúk a hasát valahogyan megüti (pl. túl magasról repül le, túlzottan nagy vehemenciával mászik rá a kakas stb.), és az éppen létrejövő tojáshéj megreped. Ennek még van ideje beforrni, ugyanakkor a tojáshéj szerkezete meggyengül. Ez azt eredményezi, hogy a külső hatásokra érzékenyebb a tojás, ezért sokkal nagyobb az esélye annak, hogy eltörik, ha összekoccan egy másikkal. Ha kézi forgatású a keltetőgéped, ezeket ne tedd be! Ezen felül, a gyengült héjszerkezet a biológiai védelmet is lerontja, ezért túlzottan nagy kelési arányt ne várj!
• mozgó légkamrával rendelkező tojás: a légkamra akkor jön létre, amikor a tyúk kitojja a tojást, és a hőmérséklet csökkenés hatására a tojásbelső térfogata csökken, ez vákuumot eredményez, aminek következtében a két héjhártya szétválik egymástól, és a közöttük lévő rés levegővel telítődik. Ámde, a tojás többi részén a két héjhártya össze van tapadva, ami lehetőséget biztosít a csibe számára az ideális gázcserére, illetve a tojáshéjból az ásványi sók kinyerésére. Csakhogy, ha mozog a légkamra, az azt jelenti, hogy a két hártya szétvált egymástól, ami hátráltatja a csibét a gázcserében, illetve az ásványi sók megszerzésében is. E miatt, ezeknek a tojásoknak a keltethetősége alacsonyabb. A leggyakrabban ez a tojások szállításakor jelentkezik futárral vagy postával, ezért ha lehetőséged van rá, a tojásokat személyesen vedd át!

Hogyan tárold a tojásokat és meddig?

A tenyésztojások ideális kora

Nagyban befolyásolja a keltetésed eredményességét az, hogy hogyan és mennyi ideig tárolod a tojásokat. A hűtőbe tett, vagy túl hosszú ideig szobahőmérsékleten, száraz helyen tárolt tojások keltethetősége alacsonyabb, mint a pincében gyűjtött, magasabb páratartalmú térben raktározott, rendszeresen átmozgatott tojásoké.

A legtöbb csibét a 2-7 napos tojások keltetőgépbe tételével érhetsz el. Az egy napnál korábbi tojásoknál megtörténhet, hogy az embrió kezdetleges, keltetés előtti sejtosztódása még nem ment végbe teljesen. Az egy hétnél régebbi tojások esetében pedig, a tojásfehérje bomlásának, a sejthalálnak illetve a jelentős vízveszteségnek a következtében, a keltetés első három napjában megnő a befulladás mértéke, ahogyan a kelési idő is megnyúlik. Számokban ez az alábbiként néz ki:

Hogyan lehet megnövelni a régebbi tojások keltethetőségét?

Jóllehet, a régebbi tojások keltethetőségét a tárolási paraméterekkel valamelyest fel tudod javítani. A tenyésztojásokat mindenféleképp 5-20°C közötti hőmérsékleten kell tárolnod! Ez alatt megváltozhat a fehérjék térbeli szerkezete, e fölött pedig a sejtelhalás nagyobb mértékben fog megtörténni. E között az intervallum között, minél tovább szeretnéd tárolni a tojást a csirke keltetés előtt, annál alacsonyabb tárolási hőmérsékletet kell megválasztanod. Ha két-három hétig szeretnéd gyűjteni a tojásokat, akkor célszerű 8-12°C közötti hőmérsékletet megválasztanod.

A tojás belső nedvességtartalmának a csökkenése szintén problémákat okoz, ezért a hőmérséklet mellett, a páratartalmat is figyelembe kell venned. Minél nagyobb a páratartalom, annál kevesebb vizet fog a tojás veszíteni. Így pedig, az ideális páratartalom tároláskor 70-85%. A túl magas páratartalom szintén nem jó, ezért 95% fölé ne menj!

Mindazonáltal, a hosszú ideig tárolt tojások esetében megtörténhet, hogy a tojássárgája megtapad. Hogy ezt elkerüld, a 7 napnál régebbi tojásokat naponta forgasd legalább egyszer, de kedvezően kétszer, rendre 180°-ban, egészen a keltetőgép beindítását megelőző napig. Továbbá, a 8 napnál frissebb tojásokkal ellentétben, a hosszabb ideig tárolt tojásokat tartsd csúccsal fölfelé, ugyanis így a lehető legnagyobb felületen érintkezik a sárgája a fehérjével, csökkentve az esélyt a megtapadásra.

Fontos, ha esetleg valamilyen információt (dátum, család, tyúk stb.) rá szeretnél írni a tojásra, azt a lehető legkisebb felületen tedd, finoman és ceruzával! A filctollak használatát azért kerüld el, mert pl. ahhoz, hogy egy fekete színt kikeverjenek, nagyon sok színezőanyagot tesznek össze, és Isten tudja, ezek mit csinálnak egy fejlődő csibével!

Mit jelent az előkeltetés, és hogyan lehet ezzel feljavítani a régebbi tojások alkalmasságát a keltetésre?

Amikor a tojás megtermékenyül, az első sejtosztódások még a tyúkban, a tojás megtojása előtt elkezdődnek. És ezek folytatódnak a megtojást követő első napon is. A végeredmény a tojás „szeme”, egy fehér kör a sárgáján, ami mintegy 40.000-60.000 sejtből áll. Azonban amint a tojás belső hőmérséklete elérte a fiziológiás zérust (azaz a 20-29°C-ot), a sejtosztódás leáll, és egészen addig nem folytatódik, ameddig a tojás ismét fel nem melegszik.

Így pedig, ha a tojást még az előtt, ami előtt kihűlne, meleg környezetbe helyezed, a sejtosztódás tovább folytatódik, ami több sejtet fog eredményezni. A hosszantartó tárolás során a sejtelhalás elkerülhetetlenül megtörténik, így viszont több élő sejt marad, mire a keltetőgépbe tennéd a tojást. Ez pedig megnöveli a kelési arányt 4-11%-kal, és a kikelt csibék életképességét is jobbá teszi.

Az előkeltetés során fontos, hogy a tojások gyakran legyenek gyűjtve. A tojásokat hat órára kell a keltetőgépbe tenni, a keltetés során alkalmazott környezeti paraméterek mellett.

Mosni vagy nem mosni – ez itt a kérdés

Örök vita tárgyát képezi, hogy a keltetőgépbe betett tojásokat meg kell-e mosni? Bárki bármelyik végét is ragadja meg a problémának, akármelyik álláspont mellett is érvel, lesz, amiben igaza lesz, és lesz, amiben tévedni fog.

Alkalmasak-e a piszkos tojások a csirke keltetésére?

A tojások felületén egy kutikularéteg található, amit a tojás akkor kap meg a tyúktól, ami előtt az kitojja. A kutikularéteg sok összetevőből áll, amelyeknek az aránya tyúkonként és a környezettől is változhat. Leginkább fehérjékből tevődik össze (mintegy 90%-ban), de ezen felül tartalmaz még a tyúk szaporítószervéből levált sejteket, cukrokat, zsírokat, kalcitot és egyéb kristályos foszforvegyületeket is. A kutikularéteg célja a tojás védelme a kórokozókkal (pl. szalmonella stb.), illetve az UV sugárzással szemben. Ezt tetézve, gátolja a tojás víztartalmának csökkenését a tárolás és a keltetés folyamán.

Ami miatt sokan azt mondják, hogy a tyúktojásokat nem szabad megmosnod, az ennek a kutikularétegnek a védelme miatt történik. Mindazonáltal, ahhoz, hogy megértsd, mi is a probléma a piszkos tyúktojások keltetőgépbe tételével, ennél tágabbra kell nyitnod a látókörödet, és kicsit a dobozon kívül kell gondolkodnod!

A tojáshéj felületén található szennyeződések (ürülék, sár stb.) a keltetőben uralkodó hőmérsékleti és nedvességtartalmi paraméterek mellett, a baktériumok melegágyaként szolgál, ugyanis bővelkednek szerves anyagokban, ami a mikróbák számára prémium kosztot jelent. E miatt, a három hétig tartó keltetés alatt, a tojások felületén ezek a kórokozók felszaporodnak, és a kikelt csibéket megfertőzhetik, ami megnöveli a kelésgyengék számát, e mellett a túlélők életképességét és fejlődési sebességét is hazavághatja.

Ebből fakadóan, a tojások piszkosan semmiféleképp sem mehetnek a keltetőgépbe! A piszkosakat a lentebb taglalt fertőtlenítési módszerek közül valamelyikkel le kell kezelned, de kizárólag a keltetés előtti napon! Akármelyik tisztítási módszert is választod, az valamelyest roncsolni fogja a kutikulát; és ezt, ameddig nem indítod be a keltetőt, értelmetlen lenne előidézned.

Csakhogy tényleg megértsd, mi is a probléma a piszkos tojásokkal, még ennél is tovább kell mennünk. A csibe a keltetés első 18 napjában a tojáshéj pórusain keresztül végzi a gázcserét (azaz oxigént vesz fel a keltetőgép légteréből, és bomlástermékeket, többek között szén-dioxidot bocsájt ki). A kutikularéteg a tyúktojások esetében nem hátráltatja a gázcserét, ennek dacára a tojáshéj pórusaiba betapadt szennyeződések annál inkább. Akármilyen körültekintően is tisztítod meg a tojást, a pórusokban bennragadt szennyeződéseket nem tudod kiszedni (megmarad egy barna folt a szutykos rész helyén).

Természetesen, ha épp egy pici folt van, ahol a pórusokban szennyeződés van, az még nem okoz kárt. De a nagyon sáros tojások esetében már drasztikusan csökken a kelési arány. Így pedig, ahhoz, hogy a keltetésed sikeres legyen, muszáj néhány megelőzési technikát bevezetned, amivel el tudod kerülni, hogy a tojások túlzott mértékben piszkosak legyenek:

1. A tojófészek mindig legyen tiszta! Ha benne alszanak, tele piszkolják, a tojások pedig szinte biztos szennyezettek lesznek tyúkszarral. A tyúkok általában azért alszanak a tojófészekben, mert az nagyjából egy szinten van az ülőrúddal. E miatt, arra ügyelj, hogy az ülőrúd legyen a legmagasabb pont az ólban, amire fel tudnak repülni. Persze megtörténhet, lesz, aki benne alszik, mert lusta felrepülni. Ennek okán, ha a magasabbra tett ülőrúd nem oldja meg a problémát, akkor érdemes zárás előtt kivenni a tojófészket, vagy minden reggel frissen bealmozni.
2. A tojófészek legyen az ajtótól a lehető legtávolabb, és az ól legyen jó vastagon bealmozva! Az alomanyag valamelyest leszedi a tyúk lábáról a piszkot, és ha a fészek messze van az ajtótól, akkor ez hatékonyabban megtörténik.
3. Az ól környéke ne legyen sáros! Ezt úgy tudod megoldani, hogy az ól környékét leszalmázod. Jó, ha teszel egy pár réteg száraz kórót is a szalma alá, ez nem engedi, hogy a tyúkok a tojásgyűjtés végéig betapossák az almot a sárba.
4. A tojások legyenek naponta többször is összeszedve! Sajnos még a fenti három dolgot betartva is megtörténhet, hogy szerencsétlen tyúk tojás közben összepiszkítja a tojásokat. Ha a takarmányban túl nagy arányban van búza, tritikále, árpa vagy zab, vagy túl nagy a rosttartalom, akkor az ilyen jellegű balesetek még könnyebben megtörténnek, mivel a tyúkürülék vizenyősebbé válik a vízben oldódó, de a tyúk számára nehezen emészthető cukrok miatt.

Szabad-e fertőtleníteni a tojásokat a keltetés előtt?

Iparban mindig fertőtlenítik a tojásokat, mivel el szeretnék kerülni azt, hogy a kikelt hús- vagy tojóhibridek megbetegedjenek. Erre több módszert is alkalmaznak (pl. híg hypos vizet, formaldehidet, peroxidokat, felületaktív anyagokat, UV-C sugárzást és még sok más egyebet), azonban ezek közül talán kettő van, amelyek egy mezei tyúkász számára elérhetőek és a kutatási eredmények szerint is jól működnek: a hypos vizes kezelés és az UV-C fénnyel történő besugárzás.

A tudomány a közelmúltban sokat foglalkozott azzal, hogy megvizsgálja, az általam felsorolt tisztítószerek milyen hatást gyakorolnak a csirke keltetés eredményességére. Az elmúlt húsz évben végzett kutatások szinte mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy az égvilágon semmilyen negatív hatása nincs a tojások fertőtlenítésének a keltetést megelőzően, ugyanis nem jött létre számottevő különbség a fertőtlenítettek és a nem tisztítottak kelési arányai között (kivétel a propolisszal és a növényi olajokkal sterilizáltak, az esetükben nőtt a kórokozószám és csökkent a keltethetőség).

Ám a sima csapvízzel történő lemosás szinte abszolút nem bizonyult hatékonynak, ugyanis a héjon a baktériumszám szinte semmit sem csökkent. Ennek okán, muszáj valamilyen tisztítószert hígan a mosóvízbe keverned, hogy a tojások valóban tiszták legyenek.

A két fertőtlenítési módszert, amit fentebb említettem, az alábbiként kell kivitelezned. Elég csak az egyiket alkalmaznod a kettő közül. A tojásokat a fertőtlenítés után tedd egy új, tiszta, ha egy mód van rá, akkor kifertőtlenített tojástartóba, ne a régibe, amely még tele van kórokozóval!

1. Hypos vízben áztatás: ehhez 1 liter kézmeleg vízbe oldj fel 10 milliliter hypot, majd helyezd a mosóvízbe a tojásokat egy-másfél percig. Ezt követően, a tojásokat langyos, lágyan folyó vízzel öblítsd le, majd egy frissen kimosott törülközőn vagy papírkéztörlőn szárítsd meg őket!
2. UV-C fénnyel történő besugárzás: egy UV-C (250 – 270 nm) lámpa alá helyezz el egy papírtörlőt, majd várj egy-két percet. Fektetve helyezd el a tojásokat a lámpa alatt, és hagyd ott őket 30 másodpercet. A tojásokat fordítsd át, és maradjanak a lámpa alatt még további fél percig. Természetesen, e közben a kötelező munkavédelmi intézkedéseket tartsd be!

3. Egy jó keltetőgép aranyat ér!

A csirke keltetés harmadik kulcseleme a keltetőgép. Számtalan van a piacon, amiből választhatsz, viszont én azokat javaslom neked, amelyekkel a legkevesebb a tennivalód. Ez egyrészt számodra is élvezhetőbbé teszi a keltetést, másrészt pedig időben kevésbé fognak változni a keltetési paraméterek, ami növeli a kelési arányt.

Természetesen, minél több dologra képes egy keltetőgép, annál drágább. Csakhogy, egy jó minőségű keltetőgép tíz-tizenöt éven át is elkísérhet, ezért érdemes úgy tekintened rá, mint egy hosszútávú befektetésre. Egy jó keltetőgép az alább taglalt tulajdonságokkal rendelkezik. Ha lehetőséged van rá, ezek legyenek elvárások, ne csak papírra vetett gondolatok valami zagyva tyúkásztól az internetről!

• Legyen szabályozható a hőmérséklet! A csirke keltetése során a legfontosabb tényező a hőmérséklet. És biza a gyárilag beállított hőfok nem feltétlen annyi, mint amennyi az ideális. E miatt, egy kontroll hőmérő (pontos lázmérő, lehetőleg higanyos) segítségével muszáj bekalibrálnod a gépedet! És ha nem lehet állítani a hőmérsékletet gombnyomásra, vagy oldalt fázisceruzával, akkor ahhoz szét kell szedned a gép agyát, és ha nem vagy az elektronikában jártas, akkor ez aligha lesz célravezető.
• Készüljön jó hőszigetelő képességgel rendelkező alapanyagokból! Egyrészt lényeges, hogy a keltetőgépben a lehető legkevésbé ingadozzon a hőmérséklet, mert a kelési arány kárára mehet. Másrészt pedig, minél jobb a szigetelés, annál lassabban hűl ki a keltető, ami kisebb áramfogyasztást jelent.
• Legyen rajta digitális hőmérséklet- és páramérő! Muszáj több hőmérőt is használnod, de a keltetőgépek felépítésüket tekintve legfentebb egyet engednek meg, ezért kötelező, hogy az eszközbe egy legyen beépítve! A páramérő tartozhat a géphez, vagy lehet különálló is, a lényeg, hogy legyen, és hogy pontos legyen!
• Legyen automata forgatós! A legideálisabb az, ha a tojások egy-két óránként vannak forgatva, amit kézi forgatású, vagy kézi forgatótálcás keltetőkkel nagyon nehezen vagy abszolút nem lehet elérni (a kézi forgatású keltetőgépekben naponta legfentebb háromszor lehet, 8 óránkét, mivel akárhányszor leszeded a gép tetejét, annyiszor kezdenek el ingadozni a paraméterek).
• Legyen szabályozható a páratartalom! A legjobbak azok a keltetőgépek, amelyek automata párásítóval is rendelkeznek. Ezek 3-5%-os pontossággal beállítják neked az ideális páratartalmat. A vályatos páraszabályzós keltetőkkel az a probléma (azon kívül, hogy sokszor egy kín őket utántölteni), hogy bújtatáskor a száradó csibék eléggé feltornázzák a páratartalmat, sokszor túllépve a 85%-os határt. Ezzel szemben, egy páraszabályzós keltetőgépben ez nem történik meg, mivel ha a beállítottnál jobban felmegy a pára, a páragenerátor addig nem kapcsol be, míg a nedvességtartalom le nem csökken a kellő szint alá.

4. Ezek az ideális paraméterek a csirke keltetéséhez!

A csirke keltetése során azok az ideális hőmérsékleti, nedvességtartalmi, forgatási és hűtési paraméterek, amelyeket a keltetőgép gyártó cég leszögez. Minden keltetőgépnek más a felépítése, a légkeverése, a hőtartó képessége és egyéb jellemzői, ezért amit ír a gyártó, az a szentírás! A gyártócégnek sem célja az, hogy a kelési arányod rossz legyen, ezért nyugodtan megbízhatsz abban, amit olvashatsz a használati utasításban.

Ha esetleg olyan gép mellett döntöttél, amely nem rendelkezik termékleírással (ezeket kerüld), akkor az alábbi keltetős táblázatot állítottam össze neked. Nálam ezek a paraméterek váltak be a legjobban. Az adatok nagyrészt a PL Maschine keltetőgép gyártó cég ajánlatai, de vannak eltérések.

Én jobban szeretem az első három napban fentebb vinni a hőmérsékletet, ugyanis abban az időszakban az embriók nagyon érzékenyek az alacsony hőmérsékletre. A hűtési idő pedig a második hét végétől a bújtatásig lehet több is, mint amennyit én írtam (akár 25 perc is), és ebben a szakaszban lehet mindkét kézi forgatáskor hűteni 25-25 percet. Törekedtem a paramétereket úgy összeválogatni, hogy több márkájú eszközre is ráilleszthető legyen.

A termosztát hőmérsékletét ne kezdd el állítgatni addig, ameddig a tojások nincsenek benne, nincsenek feltöltve az előírt vályatok vízzel, és el nem telt legalább egy óra. Ezt követően a bekalibrált kontroll hőmérőt figyelve, elkezdheted szabályozni a hőfokot (Cleo gépek esetében, ezt az oldalt található csavarral tudod, fázisceruzával; olyan irányban, mint egy tekerős csapot nyitsz/zársz; egy leheletnyit tekerj egyszerre, és meglátod, hogy mennyit változik a hőmérséklet).

Én nem vagyok a híve a tyúktojások permetezésének a keltetés alatt. Vízi szárnyasok esetében természetesen szükséges, de a tyúktojások esetében fölösleges.

Egyrészt azért, mert a tojás javarészt kalcit (valamelyest szabályos kristályszerkezetű kalcium-karbonát), ami nagyon rosszul oldódik vízben. Azzal, ha kétszer lepermetezed, nem fogod megpuhítani a tojáshéjat, mert kvázi semmit sem oldasz be belőle, így pedig a kalcit szerkezete nem fog változni.

Másrészt pedig, a víz párolgása hőt von el a tojástól, ezért ha a hűtés megkezdésekor permetezel, akkor nagyon hamar kihűlnek a tojások, ha pedig a hűtés végén, akkor nagyon felmegy a pára a keltetőgépben egy ideig. Tehát azon felül, hogy ingadoztatod a keltetési paramétereket, semmit nem oldasz meg, vagy javítasz fel vele.

5. Türelem, tanulás, újratervezés

Muszáj türelmesnek lenned! Bármennyire is izgatott vagy, mikor meghallod az első csibét sipogni, görgetni a tojásokat, a keltetőgép tetejét semmiféleképp ne emeld fel (és főleg ne állj neki fotózni az eszköz tartalmát Facebookra, leszedett fedél mellett, amíg kelnek a csibék…)! A még vizes csibék nagyon könnyen kihűlnek a testükről elpárolgó víz miatt, ami hőt von el. Ezért, ha nem vagy körültekintő, az a csibék életébe is kerülhet. Bújtatáskor fontos az ideális páratartalom és az állandó hőmérséklet, e miatt törekedj a lehető legkevesebbszer felemelni a keltetőgép tetejét!

De nem csak keléskor kell türelmesnek lenned, hanem magaddal és a tyúktartási módszereiddel is! Ha valami nem működik, vagy valamit rosszul csinálsz, arra a keltetés úgyis rávilágít. Eleinte biza sokszor lesz gyengébb kelési arányod, sok befulladt csibéd, csak ha elfogadod azt, hogy valahol hibáztál, és megpróbálsz ezen javítani, sikeres keltetések elé nézel a jövőben.

A befulladások lehetséges okait már a tojáslámpázós cikkben részletesen átbeszéltük. Most nézzük meg azt, hogy a kikelt csibék minősége miről adhat visszajelzést számodra:

• túl korai kelés: a kisebb termetű tyúkok tojásai általában hamarabb kelnek; túl magas hőmérséklet a keltetés folyamán; túl alacsony páratartalom a keltetés folyamán.
• túl késői kelés: régiek a tojások, amiket a keltetőbe tettél; túl alacsony hőmérséklet a keltetés során; túl magas páratartalom a keltetés folyamán.
• tojásfehérjés, ragacsos csibék: túl sokáig forgattad a tojásokat; túl magas hőmérséklet; túl magas vagy túl alacsony páratartalom; rossz a légmozgás és a keltetőd levegőellátása.
• túl kis méretű csibék: a páratartalom túl alacsony; a tojásokat melegebb hónapokban gyűjtötted; vékony tojáshéj (takarmányozási hiba).
• túl nagy méretű csibék: a páratartalom túl magas volt a keltetés során.
• nem egységes kelés vagy csibeminőség a keltető különböző részein: több különálló szülőállománytól keltettél egyszerre; volt beteg egyed a szülőállományodban; a keltetőgépednek előnytelen a légkeverése.
• puha, lágy csibék: a páratartalom túl magas volt; a hőmérséklet túl alacsony volt; rossz a higiénia a keltetőben.
• kiszáradt csibék: túl friss vagy túl régi tojások; túl alacsony volt a páratartalom a keltetéskor; a csibéket túl sokáig hagytad időzni a bújtatóban.
• legyengült csibék: nem biztosítottál megfelelő higiéniát a keltetőben.
• be nem hegedt köldökű csibék (száraz): takarmányozási hibák; túl magas hőmérséklet az utolsó héten; a hőmérséklet túl alacsony a bújtatás alatt és előtti napokban; ingadozó hőmérséklet a keltetés alatt; a páratartalom túl magas a kelés alatt. Ha nedves és büdös: higiéniai gondok a keltetőben.
• a csibék nem tudnak lábra állni: takarmányozási hibák; nem megfelelő hőmérséklet a keltetés alatt; túl magas páratartalom a keltetés elejétől a bújtatás előtti időig; a keltető légcseréje nem megfelelő.
• nyomorék csibék: takarmányozási hibák; ingadozó hőmérséklet a keltetés alatt; a csibe helytelen fekvése a tojásban.
• görbe lábujjak: beltenyészet; takarmányozási hibák; nem megfelelő hőmérséklet a keltetés alatt.
• szétcsúszott lábú csibék: a bújtatótálca túlzottan síkos.
• túl rövid pihe: takarmányozási hibák, túl magas hőmérséklet a keltetés első 10 napjában.
• zárt szemek: takarmányozási hibák, a hőmérséklet túl magas bújtatáskor; a páratartalom túl alacsony bújtatáskor; nem megfelelő pihegyűjtő.
• a csibék kiütötték a tojást, de nem tudnak kikelni: kiszáradtak (túl alacsony a páratartalom vagy túl magas a hőmérséklet bújtatáskor, alacsony páratartalom a keltetés alatt, régi tojások keltetése – alacsony páratartalmú tárolás mellett); nem megfelelő a keltető légkeverése bújtatáskor (asztali gépek esetében ez a leggyakrabban akkor, ha a tojások egymásra vannak téve); a szűlőállomány rossz takarmányozása (a csibe túl hamar felemésztette a tojásban lévő – a kelleténél alacsonyabb szintű – tápanyagokat, így pedig túl gyenge ahhoz, hogy kikeljen); a szülőállomány rossz egészségügyi állapota; a tojásokat nem megfelelően lettek áthelyezve a forgatóból a tálcákra (rázták, kaparták stb.).

Összegzés

Hozva a formámat, ismét megszaladt a toll a kezemben, és ez a cikk is mintegy 5200 szavasra sikeredett. Ha a részleteket nem is, de néhány fő gondolatot mindenféleképp örülnék, ha magaddal vinnél.

• A szülők következetes takarmányozása jelentősen megnöveli a kelési arányaidat, és a csirkék is jobban fognak fejlődni.
• A (mesterséges!) keltetés során a higiénia kulcsfontossággal bír, ezért a piszkos tojások a csirke keltetésére nem alkalmasak – legfentebb adekvát fertőtlenítés után válnak azzá.
• A keltetőn nem érdemes spórolni, ugyanis egy jó keltető hamar visszahozza az árát, ha a tyúktartóba is szorul némi odafigyelés.
• A keltetők használati útmutatói nem ajtótámasznak vannak, hanem azért, hogy elolvasd, és amit benne írnak, azt használd!
• Hibázni emberi dolog, viszont sokszor ugyanott hibázni már nem az. A hibáidat használd fel arra, hogy a jövőben jó eredményeket érj el!

Források

Ajánlott olvasmányok

1. keltetogep.com: Mire figyeljünk keltetőgép vásárláskor?
2. farmkaland.hu: Keltetés lépésről lépésre – I. Baromfi keltetés előkészületei
3. farmkaland.hu: Keltetés lépésről lépésre – II. Tyúktojás keltetése keltetőgéppel
4. baromfi-diszbaromfi.hupont.hu: Keltetés
5. agrarszektor.hu: Keltetőgép: Így bújtassunk saját csibét!

Egyéb felhaszált irodalom

1. poultryworld.net: Restoring the hatchability of stored eggs
2. crescatori.ro: Ghid de Incubare Premium
3. Usturoi Marius Giorgi: Creșterea Păsărilor
4. Gh. A. Stefănescu: Avicultura Vol,1 si Vol,2
5. Dr. Bogenfürst Ferenc: Keltetés
6. Báldi Bálint: A baromfi tenyésztése
7. agroinform.hu: Keltetni márpedig mindenki tud – és ezt be is bizonyítjuk!
8. anivetdirect.hu: A szakértő válaszol: Keltetés a baromfitartásban
9. heatcontroll.hu: A keltetés fortélyai
10. ROSS TECHNOLÓGIAI KÉZIKÖNYV: A keltetés gyakorlatának vizsgálata
11. G. S. Oliveira, V. M. dos Santos, J. C. Rodrigues, S. T. Nascimento, Effects of different egg turning frequencies on incubation efficiency parameters, Poultry Science, 99.9, 2020, 4417-4420.
12. Melo E.F., Clímaco W.L.S., Triginelli M.V., Vaz D.P., de Souza M.R., Baião N.C., Pompeu M.A., Lara L.J.C., An evaluation of alternative methods for sanitizing hatching eggs, Poultry Science, 98,6., 2019, 2466-2473.
13. G. Kulshreshtha, L. D’Alba, I. C. Dunn, S. Rehault-Godbert, A. B. Rodriguez-Navarro, Maxwell T. Hincke, Properties, Genetics and Innate Immune Function of the Cuticle in Egg-Laying Species, Front. Immunol., 13., 2022.