1. Miért a tojás lámpázása a legcélravezetőbb a többi házi praktikával szemben?

A tojás lámpázása gyakran vita tárgyát képezi. Azonban előfordulhat, hogy a tojások a keltetés folyamán megzápulnak, vagy törötten kerülnek a kotlós alá, amik később hatalmas problémákhoz és kellemetlenségekhez vezethetnek. A tojások meglámpázásával a terméketlen tojásokat kb. egy hét után, míg a törötteket már a keltetés előtt kiszűrheted. És az egész procedúra – darabszámától függően – , átlagosan öt-tíz percet vesz el az életedből, tehát még időrablásnak sem nevezhető.

Különösképp akkor van kulcsszerepe, amikor idegen helyről származnak a tojások, amiket keltetsz, és fizettél értük. Lámpázással már egy hét után meg tudod mondani a tenyésztőnek a fiassági arányt, és ha az rossz, de te nem hibáztál, akkor akár jóvátételt is tudsz kérni. Ehhez elengedhetetlen képeket vagy videót készítened bizonyítékként, mivel csak ezzel tudod alátámasztani, hogy nem átverni szeretnéd az illetőt! A fiassági arányt egyébként a saját állományod esetében is javaslom feljegyezni, mert több, jól dokumentált keltetés után teljes képet kapsz arról, hogy az állományod és a tartási módszereid mennyire alkalmasak arra, hogy szaporítással foglalkozz.

Ebben a cikkben átbeszéljük, hogyan is kell a tojás lámpázását megfelelően kivitelezni. Szó lesz arról, mikor érdemes meglámpázni a tojásokat, és az eltérő időszakokban hogyan tudod megkülönböztetni az egészségesen fejlődő embriókat az elhaltaktól. Végezetül rátérünk arra, hogy milyen problémák vezethetnek az embriók elhalásához, és hogyan tudod ezeket megoldani. Az áttekintés során videókat is nézünk, amiknek célja, hogy megmutassa, a leírtakat hogyan tudod a gyakorlatban megvalósítani.

1.1. Ezért ne langyos vízben történő áztatással határozd meg az élet jelenlétét a tojásban…

Természetesen a házi praktikák átitatták a tojás lámpázásának témakörét is. A legelterjedtebb módszer során, a kelés végén, langyos vízbe teszik a tojást, majd amelyik elkezd mozogni, az úgy van titulálva, hogy életnek ad otthont, amelyik pedig csak lebeg a víz tetején, vagy elsüllyed, abban a elvileg nem található élő csibe. Ahhoz, hogy megértsd, itt mi történik, és miért is veszélyes ez a fejlődő csibére nézve, szükségesnek látom, hogy megnézzük, hogyan lélegzik a csibe a tojásban a különböző fejlődési szakaszaiban. Az alábbi szöveg olvasása során az állatvédelem tiszteletben tartását mindenféleképp helyezd előtérbe!

Az embrió amikor elkezd gyarapodni, a tojást érrel szépen lassan körbe hálózza. A negyedik naptól az erek feltapadnak a héjhártyára. A csibe a fejlődéséhez szükséges energiát a tojásban található szerves anyagok elégetésével nyeri. Ehhez oxigénre van szüksége, viszont az égetés során bomlástermékek is keletkeznek, amikből néhány (pl. szén-dioxid, kénhidrogén, stb.) gáz. Az égéshez szükséges oxigént az embrió a levegőből nyeri, míg a bomlástermékeket a levegőbe bocsájtja ki. Ez a gázcsere a levegő és az embrió között tüdőlégzés híján, a tojáshéjhoz tapadt érhálózat révén valósul meg, a tojáshéj pórusain keresztül (az alábbi videó ezt a folyamatot szemlélteti).

A tizennyolc – tizenkilencedik naptól a csibe átszúrja a légkamrát, és áttér a tüdőlégzésre. A gázcsere a tüdőn keresztül, légzés útján történik. Ha te vízbe teszed a tojást, az embrió összes fejlődési szakaszában elzárod tőle az oxigént. Mivel a pórusokon keresztül a víz nem csak távozni, hanem befolyni is tud, így egy idő után teljesen kiszorítja a levegőt a légkamrából, és meggátolja a kifejlett csibe légzését. Tehát amit te látsz, hogy mozog a tojás, azt a fulladozó csibe kapálózása okozza a levegőért. Az a tojás, ami elsüllyedt, nem is biztos, hogy nem tartalmazott életet, csak egyszerűen a légkamra megtelt vízzel, a gravitáció miatt elsüllyedt, és benne az embrió jó eséllyel megfulladt.

2. Tojáslámpázó készítése házilag

A piacon számos keltetőgépgyártó cég forgalmaz tojáslámpázókat. Ezek lehetnek hordozhatóak, tehát elemmel működnek, vagy lehetnek tápegységfüggők is. Egyes tojáslámpázókban tudsz égőt is cserélni, míg más típusokban új eszközt kell venned, ha az égő kiég. Az áruk kétezer és ötezer forint között változik, szíved joga eldönteni, mely fajtát szeretnéd.

De a tyúktartás során alkalmazott egyéb kütyükkel ellentétben, tojáslámpázót te magad is tudsz fabrikálni. A vékonyabb héjú és kevésbé intenzív színű tojások meglámpázására a telefonod vakuja is alkalmas, csak annyi az egész, mivel nem a legerősebb a kibocsájtott fény, ezért jó, ha sötétben használod.

Ha esetleg a telefonod vakuja nem elég számodra, íme néhány tipp, ami alapján otthon is tudsz tojáslámpázót készíteni. Az összes ötletben közös az, hogy egy fényforrásból állnak, és a fényforrásból kijövő fénysugarakat valamilyen berendezéssel (pl. gyógyszeres pohárral, PET palackkal, stb.) egy irányba terelnek. Így a kibocsájtott fény teljes mértékben a tojásra irányul. Fontos, hogy az a rész, ahová bedugod a tojást, keskenyebb legyen, mint a tojás átmérője, mert csak így tudod úgy megvilágítani a tojást, hogy vizsgálni tudd a benne lévő életet.

2.1. Tojáslámpázó házilag elemlámpából és gyógyszeres pohárból

Az első tippem a legegyszerűbb és a leggyorsabban kivitelezhető. Fényforrásként egy elemlámpát használnak, amihez szigetelőszalaggal egy kivágott fenekű gyógyszeres poharat rögzítenek, ami a tojástartó szerepét játssza. Hogy elősegítsék a tojás megfelelő átvilágítását, a teljes poharat fekete szigetelőszalaggal burkolják be. Gyógyszeres üveg helyett használható spray-es kupak is, feltéve, ha az átmérője kisebb, mint a tojásoké.

2.2. Tojáslámpázó házilag LED villanykörtéből és spray-es dobozból

Egy kicsit több idő és nagyobb infrastrukturális háttér igénybevételével akár üres spray-es dobozból (használhatsz PET palackot vagy hulladék fából készített dobozt is erre a célra) és egy LED villanykörtéből is készíthető tojás átvilágító lámpa házilag. A folyamat során kivágod a spray-es dobozt a tetején, megtisztítod a benne lévő dolgoktól, majd az oldalára egy lyukat fúrsz. A LED égőt egy vezetékhez cinezed, majd a dobozt megtöltöd szigetelő anyaggal, hogy elkerüld a zárlatot.

Ezt követően bele helyezed az égőre cinezett kábelt, és egy bedugó fejet teszel rá. A tetején kivágott kupakot a dobozra teszed, és fekete szigetelőszalaggal a helyére erősíted, körbe burkolod vele. A kapott tojáslámpázó előnye, hogy nem kell tartanod, így mindkét kezeddel kényelmesen tudsz dolgozni a tojáslámpázás során.

3. Jó, de honnan látom, hogy a tojásban van élet?

A tojás lámpázását sötétben kell végezned, másképp nem látod kellően tisztán az átvilágított tojás tartalmát. Ha van egy sötét helyiséged, vagy egy olyan tered, amit kellő mértékben be tudsz sötétíteni, akkor lámpázhatsz nappal is, de ha nem szeretnéd bevinni a tojásokat a házba, és kint nincs sötét helyed, akkor érdemes várnod estig, hogy elkerüld a téves megállapításokat!

3.1. Tojás lámpázása a keltetés előtt

A tojás lámpázása a keltetés előtt azért hasznos, mert ha fénnyel megvilágítod a tojást, a tojáshéj állapotáról több információt tudsz szerezni, mintha csak szabad szemmel vetnél rá egy pillantást. A tojáshéj nagyrészt kalcitból áll, és a kalcitréteg minél vastagabb, annál kevésbé ereszti át a látható fényt. Így a repedések nagyon jól látszanak a tojás lámpázásakor, ahogyan a héj vastagabb és vékonyabb régiói is.

Az egészséges tojáshéj nem egyenletes. Ez a kalcitréteg keletkezése miatt van: amikor a héjmirigy váladékából a kalcium-karbonát elkezd lerakódni a héjhártyára, a kristályok között marad egy kis rés. Ezeket a réseket a tojáshéj pórusainak nevezzük, amiken a szerepét már fentebb tárgyaltuk. A pórusok szabad szemmel nem láthatók, de a kristályképződés tökéletlensége miatt, egyes régiókban ezek a rések nagyobb számban vannak jelen, ezért megvilágítva a tojást, ezek a régiók jobban át fogják engedni a fényt, ezért világosabbnak tűnnek. Ha ezek a régiók túl nagyok, akkor az állomány mikotoxinokkal mérgezett, vagy mycoplazmás, amiket mindenféleképp kezelned kell még keltetés előtt, mert nagyon lerontja a kelési arányokat, és csökkenti életképes csibék számát!

3.1.1. A törött tojáshéj

A törött héjú tojások keltethetősége alacsony, ami azért van, mert a repedéseken keresztül a mikrobák könnyen be tudnak jutni a tojás belsejébe. Kotlós alá tenni őket felér egy öngyilkossági kísérlettel, mivel a héj szerkezete a törés miatt meggyengült, e végett ha a kotlós rálép, vagy forgatáskor összekoccantja őket, szinte biztos, hogy összetörnek.

A pókhálószerű és villámalakú törések

A törések kétfélék lehetnek: pókhálószerűek, vagy villám alakúak. A pókhálórepedések a leggyakoribbak, általában egy tompa tárggyal, vagy tompa felülettel történő ütközésből származnak. Ilyen repedésekkel találkozhatsz, ha a tojások koccannak egymással, ha leejted őket a földre, vagy ha a tojófészkedbe valamilyen módon kavics is került.

Egyes esetekben még a héjképződés közben is sérülhetnek a tojások, ha a tyúk megüti a fenekét. Például amikor egy magasabb ülőről vagy fáról lerepül. Ezek a repedések elkezdenek „gyógyulni”, de tökéletesen sosem gyógyulnak be. Lámpázáskor ezek is látszanak. Mivel a héj a törés mentén vékony, ezért kotlós alá ezeket jó nem betenned! Könnyebben eltörnek, amikor a kotlós forgatja a tojásokat, és a töröttek összekoccannak a többivel. Keltetőben lehet nekik adni egy esélyt, de finoman kell bánnod velük!

A másik jellemző anomália a villámszerű repedés. Ez egy éles tárggyal történő ütközés során keletkezik. Ilyen lehet, ha pl. ráejted a küszöbre a tojást, vagy a fészek szélével koccan, esetleg a fészekben egy hegyes tárgy, például egy éles műanyagdarab található. A fagyás során is ilyen repedések keletkeznek.

Rendellenes tojáshéj

Egyes esetekben a tojáshéj felületén kalcit golyók is keletkeznek, amik a héj részét képezik. Bármilyen külső hatás eredményeként, ezek a golyók letörhetnek a tojásról, és a letöréskor magukkal viszik a héj környékbeli részét is. Ezeknek a tojásoknak keltetőben még lehet adni egy esélyt, feltéve, ha a héjhártya nem károsodott (ezt onnan látod, hogy a tojásból a fehérje elkezd szivárogni). Kotlós alá ezeket sem javaslom tenni, mivel a fészekanyag könnyen kiszúrhatja a héjhártyát.

3.2. Tojás lámpázása a keltetés első szakaszában (4-8. nap)

Az, hogy mit kell nézned, az a keltetés szakaszaiban változik. A keltetés elején a csibe még nem tölti be az egész tojást, ezért amit figyelned kell, az az érháló. Ez még vékony falú, ezért vöröses színnel festi meg az átvilágított tojás azon részét, ahol már kialakult. Az érháló középpontjában egy kb. egy centiméter nagyságú pötty található, ez nem más, mint az embrió. Ha a keltetés elején döntesz a tojáslámpázás mellett, akkor referenciaként érdemes egy friss tojást használnod. Így jól látod, hogyan néznek ki a terméketlen, üres tojások, és biztosan meg tudod állapítani a terméketlenséget.

Az alábbi videóban jól látszik a különbség a termékeny (fertile) és terméketlen (unfertile) tojások között.

Amikor már annyira fejletté válik a csibe, hogy a tojás lámpázásával útján vizsgálni tudd, előfordulhat, hogy egy-egy tojásban már megállt az élet fejlődni. Ezt nagyjából egy hét után tudod teljes bizonyosággal megállapítani. Ebben az időszakban az elhalt embriókból semmi, és az érhálóból csak egy vörös kör marad, ami ha a csibe eljutott a negyedik napig, akkor a héjhártyán, ha pedig annál hamarabb, akkor a sárgájában figyelhető meg (lásd az alábbi videót).

3.3. Tojás lámpázása a keltetés középső szakaszában (9-17. nap)

A keltetés középső szakaszában a csibe már sokkal jobban ki van fejlődve. Ahogyan ez a következő videóban is látható, ha egy olyan tojást lámpázol, amiben egészséges embrió található, egy sötét részt látsz, ami magából az embrióból, és a vastagabb falú, erőteljesen szerteágazó érhalóból áll. Az első hét után a csibe izomzata már kellőképpen ki van fejlődve ahhoz, hogy mozogni tudjon, ezért ha az ujjaddal enyhén megkopogtatod a tojást, akkor láthatod benne az életet mozogni.

Azt, hogy a vizsgált tojásban elhalt az embrió, azt onnan láthatod, hogy noha a tojás lámpázásakor a csibe sziluettje látszik, az érháló nem figyelhető meg. Ez rögzíti az embriót egy helyzetben, és az csak akkor mozdul el, ha magától elkezd mozogni. Mivel az elhalt embriók nem rendelkeznek érhálózattal, a sötét folt (a kevésbé fejlett embriók esetében) követi a tojás mozgását, amikor azt az oldalára fektetve forgatod. A későbbi szakaszban (kb. két hét után) a csibe már annyira kifejlődött, hogy a tojás térfogatának kb. kétharmadát kitölti. Ebben az esetben már a teste nem követi a tojás mozgását, viszont érháló ebben az esetben sem figyelhető meg. Ezt a következő videó is szemlélteti.

3.4. Tojás lámpázása a keltetés végén (18-21. nap)

A keltetés végéhez közeledve, a csibe már szinte teljesen kifejlődött. Ha ebben az időszakban lámpázol, egy nagy fekete foltot látsz, ami nagyon éles kontrasztban van a légkamrával. Egy-egy vastagabb ért is megfigyelhetsz a légkamra mentén, és ha gyengéden megkopogtatod a tojást, akkor a csibe elkezd rugdosni. Ahogyan ez a következő videóban is látszik, mindeközben a tojás lámpázásakor jól kivehetők a testrészei: a lábai, a szárnyai és a csőre.

A tizenkilencedik nap környékén a csibe átszúrja a légkamrát, ami a tojás lámpázásával tökéletesen nyomon követhető. A légkamrában jól látszik a csibe csőrének az árnyéka. Megfogva a tojást, érezheted a csibét mozogni, esetleg hallhatod csipogni is. Ha ezt észleled, akkor legkésőbb két napon belül kint lesznek a pihegombócok!

A keltetés végén befulladtokat a legnehezebb kiszűrni. Mint eddig, úgy most is a befulladásra utaló jel az érháló hiánya, azonban mivel a csibe a tojás szinte teljes térfogatát kitölti, ezért ez nem látszik tisztán. Ami ilyenkor szembetűnő lehet egyes esetekben, az az, hogy a tojás tartalma és a légkamra között nem egy éles kontraszt figyelhető meg, hanem egy vöröses-narancssárga átmenet a kettő között, amiben erek nem találhatók. De ezt csak a kelés végén, a ki nem kelt tojások lámpázásával tudod csak biztosra megállapítani.

4. Mikor a legcélszerűbb a tojás lámpázása?

Az előző fejezetből kiderülhetett számodra, hogy a keltetés első néhány napjában tojáslámpázás útján az embrió jelenléte nem feltétlen észrevehető. Mivel a keltetés szinte egy hónap munkával jár, ezért én célszerűnek látom, ha akkor kezded el a tojások szelektálását, amikor már biztosan igazolni tudod a fejlődő élet jelenlétét.

4.1. Az első tojáslámpázás

Összességében két vagy háromszori lámpázást javaslok. Az első tojáslámpázás célja a fias tojás megállapítása, tehát a termékeny tojás felismerése.  Ehhez látnod kell a fejlődő embriót, attól függetlenül, hogy a tojás melyik részében helyezkedik el, ami pedig a tojások elhelyezkedésétől függ. Ha oldalra vannak fektetve, akkor a tojás oldalára tapadnak, ha pedig csúccsal lefelé vannak elhelyezve, akkor a légkamrára. Kotlóssal keltetéskor, mivel a tojások nem rendszerezetten vannak, ezért tulajdonképpen bárhol lehetnek.

A keltetés első három napjában a csibe még nagyon érzékeny kb. mindenre, és ebbe akár a fény is beletartozhat. Ebben az első néhány napban még egy kezdetleges szervezettel rendelkezik: a harmadik napra csak egy nagyon primitív idegrendszerrel és keringéssel bír, de már a második napot követően rendelkezik dobogó szívvel!

Ezen okok miatt, az első tojáslámpázás ideje a hatodik és a kilencedik nap között kellene legyen. Ha oldalra vannak fektetve a keltetőben, akkor már a hatodik napon szépen látszanak, de ha kotlós alattiak, vagy a forgatóban csúccsal lefelé vannak, akkor viszont szerintem várnod kellene a nyolcadik-kilencedik napig, ugyanis ekkor lehetnek a légkamrán is, amit lámpázással előfordulhat, nem látsz tisztán.

4.2. A kontroll tojáslámpázások

A további lámpázások célja a befulladt csibék kizárása. Egyrészt, az elhalt embriókat tartalmazó tojások szintén bezápulhatnak, másrészt pedig olyan kórokozók is felszaporodhatnak bennük, amik később a többi embrió egészségét is veszélyeztethetik.

E végett, legalább még egy kontroll lámpázást még be kell illesztened. Abban az esetben, ha nem szeretnél még kétszer lámpázni, ez legyen a tizenhetedik és a tizennyolcadik nap környékén. Azért érdemes ennyire kitolni, mert általában a kelés közepén a legkisebb arányú a befulladás, és így a harmadik héten elején elholtakat is ki tudod szedni. Ha háromszor szeretnél lámpázni, amit keltetővel keltetéskor mindenféleképpen ajánlok, akkor ez legyen az első és az utolsó lámpázás között, a tizenharmadik-tizennegyedik napon.

5. Mik a leggyakoribb okok, amiért befulladnak a csibék?

5.1. A 0 – 3. nap közötti befulladások okai

A keltetés első három napjában befulladt embriók esetében, feltörve a tojást – a terméketlen tojásokhoz hasonlítva – csak a sárgájában figyelhetsz meg elváltozásokat. Ebben az időszakban három tényező van, a fejlődő élet elhalásához vezethet: a rossz keltetési hőmérséklet, a rázkódás és a beltenyészet. A rázkódás kiküszöbölhető azzal, ha nem rázogatod a kotlós alá vagy a keltetőbe tett tojásokat, és elkerülöd a szállítást. A rázkódás során a sárgája sérül, és ha a sárgáját határoló hártya kiszakad, az végzetes a csibe számára.

A túlzottan alacsony hőmérséklet az első három napban nem kedvez az embrió egészséges fejlődésének. Ha keltetővel keltetsz, ügyelj, hogy a hőmérséklet 37,8-38,2°C között legyen! Mivel a keltető hőszabályzója is rendelkezik egy 0,2°C-os hibahatárral, ezért állítsd a hőmérsékletet 38°C-ra, így biztosan az ideális hőmérséklet fog uralkodni.

Ha kotlóst ültettél, akkor több indok is létezik, ami miatt a kotlóstyúk nem tudja megteremteni a szükséges hőviszonyt a fejlődő csibéi számára. Az első ok természetesen az, ha a tyúkod nem ül rendszeresen a tojásokon. Ez történhet azért is, mert nem megfelelő a hormonális állapota, és nem elég „mély” a kotlásban. Ezen felül, ha nem tetted külön ólba, akkor előfordulhat, a többi tyúk nem hagyja ülni a fészekben, ami miatt a tojások folyamatosan kihűlnek. Nem ideális mértékű a fészek hőmérséklete akkor sem, ha a tyúk a nedves földön ül, vagy nincs megfelelően kibélelve a fészektartó (erről bővebben itt írtam).

A beltenyészet

A genetikai okok általában az első néhány napban okoznak embrióelhalást (vannak kivételek, pl. az araucana fajtánál tapasztalt letális, fültollasságért felelős homozigóta génkombináció, ami a 17. nap környékén okoz elhalást). A legtöbb genetikai probléma a beltenyészet miatt jelentkezik. Minden vérvonal rendelkezik recesszíven öröklődő genetikai betegségekkel (mindkét szülőtől meg kell kapnia az utódnak ahhoz, hogy az utódban megnyilvánulni tudjon). Ha egy vérvonalon belül keresztezünk, a párosításból származó utódok esetében a gén nagyobb eséllyel lesz meg mindkét szülői oldalról.

5.2. A 4 – 14. nap közötti befulladások okai

Ha a szülőkkel minden rendben volt, ebben az időszakban a legkisebb mértékű a befulladás. A hetedik nap környékén elhalt embriók esetében, amikor tojáslámpázás után feltöröd a tojást, a sárgája és a fehérje nem elhatárolható egymástól, és ebben a maszlagban egy átlátszó zselés képlet is megfigyelhető. Ez az áttetsző anomália a félig felszívódott embrió maradványa. A második hét környékén már az elhalt csibe testén pihék is vannak, ezért amikor megnézed a tojást, már szinte egy kész csibét látsz, aminek a mérete még jelentősen kisebb, mint a kikelteké.

Ebben a szakaszban az embrió egyszerűen csak fejlődik. Ami a befulladást ez időben a leggyakrabban előidézheti, az a szülők nem megfelelő takarmányozása és kora, a nem elégséges keltetési paraméterek, a fertőzések, illetve az ezeket elősegítő rendellenes tojáshéj.

A nem optimális, egyoldalú takarmányozás (pl. ha csak kukoricával takarmányozod az állományt, stb.) következtében a tojások tápanyagtartalma is jelentősen csökken. Ez ahhoz vezet, hogy az embrió nem feltétlen jut hozzá a kellő mennyiségű tápanyaghoz és nyomelemhez ahhoz, hogy megfelelő mértékben fejlődni tudjon, ami akár az elhalását is okozhatja.

Ha keltetővel keltetsz, akkor a hőmérsékletre és a forgatásra ebben az időszakban nagy figyelmet kell fordítanod! A forgatás során az embrió érhalója új, tápanyagban dúsabb közegbe kerül, ami biztosítja a gyarapodó élőlény állandó tápanyag- és nyomelem-felvételét. A 10. és 12. napok között az embriók jelentősen több hőt termelnek. Ezért a 10. napban célszerű 37,8°C-ról 37,6°C-ra levinni a gépben a hőmérsékletet. Ha nem, a tojások olyannyira túlmelegedhetnek, hogy a fehérjék akár denaturálódhatnak is, ami az embriók elhalásához vezet. Természetesen a tíz-tizenöt perces hűtésről sem szabad megfeledkezned!

Ezért ne mosd kotlós ültetés előtt a tojásokat!

A clamydia és a szalmonella a tyúk szaporítókészülékén keresztül kerül a tojásba, és megöli a fejlődő csibéket. Azonban a legtöbb fertőzés mégsem a szülőtől kerül a tojásba, hanem a környezettől érkezik. A tojásban fejlődő élet ezekkel a fertőzésekkel szemben a héj külső felületén található kutikularéteg révén védve van. Azonban, amikor a tojáshéj eltörik, ez a kutikularéteg is roncsolódik. Ez ahhoz vezet, hogy a kórokozók kvázi nyílt kaput kapnak a tojásba, és ezzel magyarázható a repedt héjú tojások rossz keltethetősége.

Ha kotlóssal keltetsz, a fészekben sokkal több mikróba van jelen. Hogy elkerüld a fertőzést, a tojásokat kotlóssal keltetés előtt ne dörzsöld meg semmivel! Ezzel roncsolod a kutikularéteget, és elősegíted a kórokozók bejutását a tojásba. Ha piszkosak a tojások, azzal nincsen semmi gond, mert abból a környezetből származnak a baktériumok, amiben a kotlós is él. Ha idegen helyről hozod a tojásokat, állatgyógyszertárban kapható fertőtlenítővel érdemes lespriccelned őket, hogy a héjon megtapadt mikróbákat ne hurcold be az állományodba. De ekkor szintén kerüld a dörzsölést!

5.3. A 15 – 21. nap közötti befulladások okai

A keltetés vége felé a csibe már szinte teljesen kifejlett állapotban van. Az ebben az időszakban befulladt csibéket már csak a kelés végén tudod kiszűrni tojáslámpázás segítségével. Feltörve a tojást, szinte a kikelteknek megfelelő méretű csibére bukkanhatsz. Még megfigyelhető a szikzacskó jelenléte is, ami nem más, mint a fel nem szívódott tojássárgája. Az utolsó néhány napban a fejlődő élet a szikzacskót szívja fel teljesen, és a benne található tápanyagokból tartja fenn magát. A tojásfehérjéből csak egy vizenyős folyadék marad vissza, amit a kelés előtt a csibe megiszik, ugyanis tele van antitesttel, ami növeli a immunrendszerének a védekező képességét.

Ebben a szakaszban a csibe két jelentős változáson esik át. Elsőként átszúrva a légkamrát, áttér tüdőlégzésre. Amikor ez megtörténik, sipogást is hallhatsz a tojásban, és a kezedben érezheted, hogy mocorog. A második nagy esemény folyamán a csibe kitöri a tojáshéjat, és életében először friss levegőt lélegzik.

Ami ebben a szakaszban embrióelhaláshoz vezethet, azok a környezeti faktorok. Ezek nem másak, mint a hőmérséklet, a páratartalom és a fertőzések. Az alacsony páratartalom kiszárítja a csibét, ezért egyszerűen nem marad energiája kikelni a tojásból. Ez jellemzően a kiütés után történik. A túl magas hőmérséklet pedig a héjhártyát kvázi rászárítja a csibére, ami e miatt nem tud kikelni. A leggyakoribb ok azonban mégis a különböző fertőzések kialakulása. Ide tartoznak az E. Coli, a Streptococcus és a Staphylococcus törzsek által okozott megbetegedések, amiknek következtében a csibe a kelés előtti napokban elpusztul.

A farfekvéses csibe

A csibe a kelés előtt ideális esetben egy olyan helyzetet vesz fel, ami lehetővé teszi a légkamra könnyű átszúrását, illetve a tojásból történő egyszerű kibújását. A fej a szárnyak között található, a csőr a légkamra felé mutat. A lábak a fej alatt helyezkednek el, összehúzott állapotban, azonban sosem érik el a csőr szintjét. Farfekvéses csibéről akkor beszélünk, amikor a csőr nem a légkamra felé mutat, vagy a légkamrával ellentétes oldalon, a tojás keskenyebb végén található. Azt is ide soroljuk, amikor a fej nem a szárnyak között, hanem az egyik szárny mellett helyezkedik el. Esetleg az is megtörténhet, hogy a lábak nem a fejszint alatt, hanem a csőrrel egy vonalban állnak, és nincsenek összehúzva.

Átlagosan, a kelőfélben lévő csibék 2%-a farfekvéses, de egyes esetekben megnőhet a számuk. Ennek a jelenségnek az okát még a tudomány pontosan most sem ismeri. Ami feltehetőleg elősegítheti ezt a jelenséget, az a tojások és a szülők kora, a tojások minősége, a csúccsal felfelé – hibásan – elhelyezett tojások a forgatóban, a túl alacsony hőmérséklet és az alacsony páratartalom a keltetés folyamán.

Kiemelt kép: „Egg candling at Los Angeles Zoo” by USFWS Pacific Southwest Region is licensed under CC BY 2.0.

Források

[1] Báldy Bálint: A baromfi tenyésztése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1954.
[2] plusvet.eu
[3] Aviagen: How to Break out and Analyse Hatch Debris
[4] melbournebirdvet.com
[5] thepoultrysite.com
[6] edis.ifas.ufl.edu
[7] agroinform.hu
[8] tulelesek.blogspot.com
[9] haziallat.hu
[10] falusisanzon.blogspot.hu