A tyúkok tápanyagigénye egy olyan téma, amire tyúktartói körökben rendkívül kevés figyelem hárul, pedig kulcsfontosságú. Ha a takarmány megválasztásakor ezeket a mutatókat előtérbe helyezed, nagyobb gazdasági hozamot, kevesebb beteg egyedet, jobb kelési arányt, illetve hosszabb élettartamot érhetsz el a tojótyúkállományodban.

Ennek a cikknek részemről az a célja, hogy egy útmutatót nyújtson számodra ahhoz, hogy miket kell nézned akkor, amikor egy zsák tápot megveszel. Minél inkább igazodik a tyúkjaid tápanyagszükségletéhez, annál kiegyensúlyozottabb eledelt jelent számukra.

Viszont az emberi gyarlóság része, hogy valamivel csak akkor tudunk valamit kezdeni, ha számokat is rendelünk hozzá, emiatt kénytelenek leszünk a tyúkok tápanyagigényét bizonyos alappillérek mentén számszerűsítenünk. Ezek a szempontok pedig a következők:

• nyersfehérjetartalom
• energiatartalom
• nyersrosttartalom
• nyershamutartalom (makro- és nyomelemtartalom)
• vitamintartalom

Megjegyzés: mivel eltérő testfelépítésű és tojástermelésű tyúkok eltérő tápanyagszükséglettel bírnak, ezért a lenti adatok inkább legyenek csak kiindulópontok.

A tojó- vagy kettőshasznú hibridek tanyasi körülmények között széles spektrumú takarmányösszetételt is képesek eltűrni, mivel erős robusztusságra tenyésztették ki őket. Sőt, mivel a környezeti paraméterek erősen változnak, ezért a tápanyagigényük időben nem állandó. Viszont személyes tapasztalat, hogy a lenti adatok betartásával elég jó termelést el lehet érni, még akár tanyasi keverék, apja ló, anyja darázs állományokkal is.

A cikkben szereplő információk tájékoztató jellegűek. Teljesértékű tanácsadásért fordulj szakemberhez!

A nyersfehérje

A fehérjék az élő szervezetek építőkövei, minden testrészben megtalálhatóak. Tekintve, hogy a tojássárgájának a fehérjetartalma 16%, a takarmányban rejlő fehérje mennyisége és minősége jelentősen befolyásolja a tojástermelést és a tojások méretét. A nyers csirkemell fehérjetartalma 22%, ezért a húsosodás mértékét is szabályozza. De mellette a tollazat is nagy részben egy keratinnak nevezett proteinból áll, ennélfogva a tollazat minőségére is erős hatást gyakorol.

Amikor górcső alá vesszük a tyúkeledelek nyersfehérjetartalmát, azt két szempontból is meg kell közelítenünk. Az egyik egy mennyiségi közelítés, tehát megnézzük, a takarmánynak hány százalékos nyersfehérjetartalommal kell bírnia. A másik viszont egy minőségi közelítés, mely során az összetételét nézzük meg. Ha ez a baromfi igényeihez passzol, akkor azt mondjuk, a tyúktakarmányban lévő fehérje jó minőségű. Ha pedig nem, akkor olyan alapanyagokkal egészítjük ki, amelyekkel ezen javíthatunk.

A minőség fontosabb, mint a mennyiség!

A fehérjék 20-féle aminosavból felépülő, több száz vagy ezer aminosav-egységből álló láncok. Ezt képzeld el úgy, mint amikor 20 különböző színű láncszemből állítasz össze egy láncot. Mivel a színek sorrendjét te választod meg, ha ketten elkészítünk egy-egy ilyen láncot, azok szinte biztosan különbözni fognak. Ugyanez a logika magyarázza a különbséget a takarmány-alapanyagok aminosav összetétele között is: minden élőlény más sorrendben és arányban használja ezeket az aminosav-egységeket, ezért a növényi és állati fehérjék aminosav összetételei egymástól jelentősen eltérnek.

A modern tyúktakarmányok többnyire növényi alapanyagokból készülnek. A hús- és tojástermeléshez a tyúkoknak le kell bontaniuk ezeket a növényi fehérjéket aminosav-egységekre, hogy azokból építsék fel a saját igényeiknek megfelelő, állati eredetű fehérjéket. A fenti példából következik, hogy a növényi alapanyagok nem minden aminosavból biztosítják a tyúkok számára szükséges mennyiséget.

Itt fontos különbséget tennünk: azokat az aminosavakat, amelyeket a tyúkok szervezete maga is elő tud állítani, nemesszenciális aminosavaknak nevezzük. Azokat, amelyeket nem képes előállítani, és ezért kötelezően a takarmányból kell felvenniük, esszenciális aminosavaknak hívjuk.

Amikor pedig az ilyen esszenciális aminosavakból a takarmány nem tartalmaz elegendőt, azok lesznek a limitáló esszenciális aminosavak. A limitáló esszenciális aminosavaknak a hiánya korlátozza a többi aminosav hasznosulását és így a teljes fehérje-termelést. Ennélfogva pedig a felvett mennyiségük a tojások számára, a tollazat minőségére és hústermelésre is erős hatást gyakorol.

Egy kukorica-szója alapú takarmány esetében a limitáló esszenciális aminosavak a következők:

• lizin
• metionin
• treonin
• triptofán

A szerepüket, illetve a szükséges napi mennyiségüket tyúkonként az alábbi (1.) táblázatba foglaltam össze. A lenti adatok az emészthető aminosav-szükségletet taglalják, tehát azt a mennyiséget, amennyi a tyúkok bélrendszerében fel kell szívódjon.

A táblázatban láthatsz egy olyan aminosavat is, amely nem szerepel a listán. Ez a cisztin. A cisztin egy nemesszenciális aminosav, ugyanis a tyúkok képesek szervezeten belül előállítani. Csak a probléma az, hogy metioninból. És amint elfogy a takarmányból felvett cisztin mennyiség, az amúgy is hiánycikknek számító metionint kezdik el a cisztin előállítására felhasználni.

Akkor mennyi az annyi?

Röviden és tömören: akkora fehérjetartalmú eledelt kell adnod a tyúkjaidnak, amennyi elegendő ahhoz, hogy az 1. táblázatban összegzett mennyiségekhez hozzá tudjanak jutni maradéktalanul. Ellenben ez nem ennyire egyszerű.

A tyúkok a növényi eredetű alapanyagok fehérjetartalmának mintegy 85-87%-át képesek megemészteni, a többi az ürülékkel távozik. Ezen felül, a nyersfehérjetartalmat úgy becsülik meg, hogy meghatározzák a takarmány nitrogén-tartalmát, és ezt egyezményesen beszorozzák 6,25-tel, merthogy a fehérjék becsült átlagos nitrogéntartalmát leáltalánosítják 16%-ra.

Ez korántsem pontos eredmény, mivel a növényekben a fehérjéken kívül számos más szerves molekulában van nitrogén (pl. szabad aminosavakban, nukleinsavakban, a DNS-ben stb.). De a mérési folyamat laborban nagyon könnyen kivitelezhető, ami a vizsgálatokat olcsóbbá teszi, ezért az ipar még napjainkban is előszeretettel alkalmazza.

Így ezt az emészthetőséget is figyelembe kell vennünk. Ha ezt a korrekciót elvégezzük, az 1. táblázatban szereplő értékek a 2. táblázatban látható értékekké módosulnak. Feltételezve egy átlagos testű tyúk tanyasi körülmények között, optimális hőmérsékleten átlagosan 110-120 gramm takarmányt fogyaszt el egy nap alatt, a tyúkeledel ajánlott limitáló esszenciális aminosav-tartalma az alábbi:

Ezt kb. egy 17,5%-os fehérjetartalmú takarmánnyal fedezni tudod, ha az energiatartalma 2750-2850 kcal/kg. A tapasztalat azt mutatja, ez alatt elég nehéz kihozni ezeket az aminosav értékeket minimális mennyiségű szintetikus termék hozzáadásával. E fölött pedig tele pakolják mindenféle búzából előállított ipari melléktermékkel (pl. búzakorpával, takarmányliszttel stb.), vagy rosszabb minőségű extrahált szójadarával, amelynek a tápértéke korántsem olyan jó.

Energiatartalom

A tyúkok a mindennapi életfunkcióik fenntartásához, valamint a tojásrakáshoz is energiát használnak fel. Kétféle mértékegység is használatos a jellemzésére: az egyik a fogyóguruk által is előszeretettel alkalmazott kalória (kcal/kg), a másik pedig a joule (MJ/kg). 1 MJ/kg 239,01 kcal/kg-nak felel meg. A /kg-os alakban mindkét forma a takarmányra vonatkozik.

Két fő energiaforrás létezik: a zsírok és a szénhidrátok. A szénhidrátok alacsonyabb kalóriatartalommal bírnak (kb. 4 kcal/g), és gyorsan hasznosulnak. Ezzel szemben, a zsírok kalóriatartalma ennek a kétszerese (9 kcal/g), de lassabban metabolizálódnak. Azokat az alapanyagokat, amelyeket az energiatartalom biztosítására használjuk fel, energiahordozóknak nevezzük.

A takarmányfelvételt befolyásolja az energiatartalom?

Igen is, meg nem is. Már vagy 70 éve tanulmányozzák a tyúkok takarmányfelvételét az energiatartalom függvényében, de még most sem sikerült egy általános matematikai modellt felállítani, amely segítséget nyújtana ebben. Most nem szeretnélek a részletekkel untatni, inkább nézzük meg azokat az eredményeket, amelyek eléggé relevánsak lehetnek egy hétköznapi tyúkász esetében.

1. Az energiatartalom nem kizárólagos szabályozó tényező egy átlagos tavaszi napon.

Ezt emésszük egy kicsit. Ez a kijelentés azt takarja, hogy egyes tyúkok egy magasabb energiatartalmú eledelből szinte ugyanannyit fogyasztanak, mint egy megfelelőből. Tehát vannak tyúkok, amelyek hajlamosak több energiát felvenni, mint amennyire szükségük van. Ergo szokásuk elhízni. Ez valamelyest fajtafüggő is, a tojótípusú kapirgálók némileg határt szabnak ennek, de a hústípusúaknál már nagyon tyúkja válogatja.

Napjainkra elég elterjedté váltak a kettős hasznú hibridek. Talán már több tyúktartó foglalkozik velük, mint a tojásgyári társaikkal. Namármost, ezek a felkapott kettős hasznú akármik brojlerek meg tojóhibridek összekeverve, ezért ők legalább ugyanannyira hústípusúak, mint tojók. Ebből fakadóan, ha te egy magas energiatartalmú abraktakarmánnyal eteted őket (a zseniális kukorica-búza kombóval), túlzottan sok kalóriát vesznek fel, és elhíznak.

Ezzel még alapjáraton gond nem lenne, hisz ki nem szereti a tyúkzsírt, vagy a szép sárgán gyöngyöző húslevest. De figyelembe véve, hogy a nemi szervek köré lerakódott testzsír hátráltatja a szaporodást, ezért ez a tojástermelés kárára megy. Főleg, ha nagyon hízékonyakat fogsz ki, akkor lőttek az egésznek.

A kettőshasznú hibrideket a következő cikkben tárgyaljuk:

KAPCSOLÓDÓ

A nagy tojáskalauz: minden, amit tudnod kell a legjobban tojó 10 tyúkfajtáról

Légy akár tapasztalt tyúkász, vagy akár kezdő tyúktartó, a számodra megfelelő tyúkok megválasztása kulcsfontosságú. Ebben a cikkben sorra vesszük a legjobban tojó 10 tyúkfajtát, illetve megtárgyaljuk a tojóhibrid problémát is. Végezetül pedig megkeressük azokat a tyúkokat, amelyek számodra a leginkább megfelelőek.

Elolvasom »

2. Az időjárás hatást gyakorol a napi takarmányfogyasztásra.

Szabadtartású tojóhibrideknél megfigyelték, ha a kinti hőmérséklet, a páratartalom vagy amblokk az időjárás változik, a kapirgálók által egy nap alatt elfogyasztott takarmány mennyisége is változik.

Ha ezek a paraméterek nőnek, akkor a takarmányfogyasztás csökken. Ez ahhoz vezet, hogy a tyúkok naponta kevesebb tápanyagot vesznek fel. Ennek okán a késő tavaszi és nyári időszakban célszerű olyan takarmányt összeállítanod, ami valamivel magasabb fehérjetartalommal és alacsonyabb energiatartalommal rendelkezik, növelve így az étvágyat.

De nemcsak a kánikula és a nyári esős front zavar be. Télen ugyanez történik, csak fordítva. A kalóriafelvétel nő, ahogyan a hőmérséklet csökken. E végett, télen jobban megérné a kukorica és a napraforgó mennyiségét növelned, míg a fehérje arányát valamelyest csökkentened.

3. A naponta elfogyasztott takarmány mennyiségét a teljes tápanyagtartalom határozza meg.

Önmagában az energia nem elég. Ha a nyersfehérjetartalomhoz vonatkoztatott arány alacsonyabb (tehát alacsonyabb a fehérjetartalom és magasabb az energia), akkor többet esznek. De ha túl nagy, akkor is. Ebből azt a következtetést szűrhetjük le, a jó tojástermelés eléréséhez, és a kapirgálóid egészségének megőrzéséhez egy kiegyensúlyozott tápanyagtartalmú takarmányra van szükséged. És pont.

Szénhidrát

A tojótyúk takarmányok fő energiaforrásai a szénhidrátok. Ezek közül is a legjobban és a leggyorsabban a keményítő hasznosul. Az abraktakarmányok (pl. kukorica, búza, tritikále stb.) bővelkednek keményítőben, ezért energiahordozóként mindig őket keverjük be.

A többi szénhidrátot (pl. cellulózt, hemicellulózt, pentozánokat, arabinoxilánokat, beta-glükánokat, mannátokat, raffinózt stb.) a kapirgálók már nehezebben emésztik meg. Egyesek bizonyos mennyiségig jótékony hatásúak (pl. cellulóz), de a többi megváltoztathatja a béltartalom viszkozitását, ami a tápanyagok felszívódását hátráltathatja. Ezért a széles körben használt búza elég jelentős takarmányozási korláttal rendelkezik (15% szemesen, 25% darálva), mivel arabinoxilánokból mintegy ötször annyit tartalmaz, mint a kukorica.

A takarmány alapanyagokat itt tárgyaljuk tovább:

KAPCSOLÓDÓ

Mit ehet és mit nem ehet a tyúk?

Az, hogy milyen takarmányt helyezel a tyúkjaid elé, nagyban befolyásolja a szárnyasaid egészségét, a fészekbe lerakott tojások számát és tápanyagtartalmát....

Elolvasom »

A nyerszsír

A zsírok azon felül, hogy energiaforrások, számos más szereppel is rendelkeznek. A zsírban oldódó vitaminok felszívódásában (A-, D-, E-, K-vitamin) elengedhetetlenek. Szem előtt tartva, a tojássárgájának a 32%-a zsír, a mennyisége a tojás méretére is erős hatást gyakorol.

A hasznosulása során jelentősen kevesebb hő szabadul fel, mint a szénhidrátok emésztésekor, ezért nyáron különösképp jó energiaforrásként alkalmaznod, mivel amellett, hogy csökkented vele a hőstressz kialakulásának veszélyét, a tyúkjaid által letojt tojások méretét valamelyest sikerül fenntartanod.

Viszont a zsírok összetétele sem mindegy. A növényi zsírok számos zsírsavat tartalmazhatnak, de ezek közül van egy, amely rendkívül fontos. A linolsav a legfontosabb, amelyet markánsan kiemel a szakirodalom. Ennek a minimális mennyisége 1,3% a tyúkeledelre vonatkoztatva, de a nagyobb tojástermelésű tojóállományoknak célszerű belőle többet adni, mivel közvetlenül befolyásolja a kakasok spermaaktivitását, a tojásban fejlődő csibe életképességét, az állomány immunrendszerét, illetve a tojások méretét.

A tojótyúk takarmányok ideális zsírtartalmát illetve zsírsav-összetételét tanyasi állományok esetében full-fat fekete napraforgóval vagy hőkezelt full-fat szójadarával szokták biztosítani. De iparban elterjedt a finomított szója- vagy pálmaolaj használata is e célból. Viszont ha a takarmány szükséges zsírtartalmát őrölt olajos magvak bekeverésével szeretnéd pótolni, antioxidánsra mindenféleképp szükséged lesz (pl. BHT, citromsav stb.), mert a zsírsavakban lévő nagy számú telítetlen kötések miatt ezek avasodásra fokozottan hajlamosak. De ha a napraforgómagra esik a választásod, ezt célszerűbb inkább szemesen adnod, ugyanis a héj megvédi a benne rejlő zsírt az avasodástól, és így a takarmány tárolási ideje is megnőhet.

A takarmány kedvező zsírtartalma tojótyúkok esetében 3-5%. Ez alatt nem tudod biztosítani a minimális 1-1,25%os linolsavtartalmat, e fölött pedig elhízhatnak. Ezt el tudod érni, ha 94-95 kg takarmányhoz 5-6 kg fekete napraforgómagot keversz.

Nyersrost

A tápok címkéjén a nyersrost fogalma leginkább a cellulóz és lignin tartalomról ad információt. A cellulóz egy olyan nagy méretű összetett cukormolekula, amelyeket a tyúkjaid nagyon nehezen vagy abszolút nem tudnak megemészteni. A növényi eredetű takarmányokban vannak más, puhább rostok is, de ezeknek a mennyisége a nyersrostra használt mérési technikával (savas majd lúgos főzés) nem megállapítható.

Egyes tápgyártó cégek csak a cellulóz tartalmat tűntetik fel, ugyanis a legnagyobb mértékben a nyersrosttartalmat ez adja. Alapjáraton a szárnyasok nem rendelkeznek olyan emésztőenzimekkel, amelyek a cellulózt le tudnák bontani. De a bélrendszerükben (bélflórában) vannak olyan bélbaktériumok, amelyek erre képesek. Ezek a cellulózt kis szénláncú karbonsavakra alakítják át (pl. tejsavra, vajsavra stb.), amelyek jelenléte csökkenti az emésztőrendszeri betegségeket előidéző baktériumok életképességét, mindemellett javítják a takarmány hasznosulását. Ezért a tyúkállományok esetében a probiotikum utánpótlás fokozottan ajánlott.

De a bélbaktériumok mellett, a nyersrosttartalom a béltartalom állagát is befolyásolja. A cellulóz a vízben nem oldódó nagyméretű cukormolekula. Ebből fakadóan gátolja a béltartalom meggélesedését, ami a zsírok emésztését és felszívódását hatékonyabbá teszi. De serkentve a zúza működését, a takarmányfeldolgozást is hatékonyabbá teszi, amely elősegíti a húsosodást és a tojástermelést.

E miatt a tojótyúkok esetében a nyersrosttartalmat érdemes 3-5% körül tartanod. Ez alatt a rosttartalom jótékony hatásai nem tudnak érvényesülni. De a 7%-ot semmiféleképp sem szabad meghaladnod, mivel az már túlzottan leterheli a tyúkjaid emésztőrendszerét.

Nyershamu

A nyershamu az eleség elégetése során visszamaradó hamu. Többnyire fém-oxidokból tevődik össze, ezért ez információt hordoz a takarmány össz makro- és nyomelemtartalmáról. Azonban a belőle leszűrhető következtetések szegényesek, ugyanis nem nyújt információt a részletes makro- és nyomelemtartalomról, mindemellett égés során nemcsak az ásványi sókból lesznek szilárd oxidok, hanem szerves molekulákból is (pl. szerves foszfátokból, kéntartalmú vegyületekből), és az égéstermékekből sok el is illan égetéskor.

Hogy könnyebben megértsd, bármennyire is szeretném a makro-, a nyomelem, illetve a vitamintartalmat külön szedni, és egyenként, alfejezetenként tárgyalni, sajnos nem tehetem meg. Olyan szinten összefüggenek egymással, mily módon a lényeg lényegéről elterelődne a hangsúly, ami véleményem szerint a legnagyobb hiba, amit az ember fia elkövethet, ha ezt a témát boncolgatja. Szóval akkor tárgyaljuk őket egy fejezetben, aminek a címe legyen a következő:

A tyúktakarmányok harmadik kulcseleme: a részletes makro-, nyomelem és vitamintartalom

Nem lett valami clickbait, de ez most szerintem egynek megteszi. A könnyebb fogyaszthatóság okán, bontsuk le alfejezetekre aszerint, hogy éppen milyen szempontból közelítjük meg a témát. A leosztásban sok logikát ne keress, mert nincs.

Ha tojáshéj, akkor az legyen kemény!

Mennyi az ideális kalcium mennyiség?

Kezdjük a legközismertebbel, a kalciummal. Már az 1800-as évek végén felfedezték, egy megfelelő kalciumtartalmú takarmánnyal a következőket érheted el:

• növelheted a tojástermelést
• vastagabbá teheted a tojások héját
• javíthatsz a tyúkjaid csontozatának erősségén
• kiküszöbölhetsz jónéhány hiánybetegséget
• feljavíthatod a tojások keltethetőségét

A kalcium szerepe a tyúkok szervezetében nagyon szerteágazó, és a szükséges mennyisége időben jelentősen változik. Ezt az időben változást valahogy úgy képzeld el, hogy egy nap 24 órájában sem azonos.

Ha a tyúkjaid nem tojnak, egy 0,3-0,7%-os kalciumtartalmú takarmánnyal (kb. 1,5-2 kg takarmánymész hozzáadásával 98 kg takarmányhoz) elvannak. A tojóciklus megkezdése előtt egy hónappal érdemes fentebb vinned 1,5%-ra (tehát a hozzáadott takarmánymeszet 4 kg-ra), hogy a kalciumraktárukat tárazzák fel rendesen. Ez felszívódhat a nap bármely pontjában, különösebb jelentősége nincs. Ebben az időszakban a cél annyi, hogy legyen, de ne túl sok, csak amennyi az optimum.

Viszont ha elkezdenek tojni, ez az egész teljesen megváltozik. Ekkor egy tojótyúk szükséglete 3,5-4,0%-ra nő.

Azt a raktárt, amiben a tyúkok a kalciumot tárolják, medulláris csontnak nevezzük. Ez a hosszabb csontokon egy plusz hidroxiapatit réteg, amiből a tyúk a kalciumot kénye-kedve szerint kioldja, majd pedig (a teljesség igénye nélkül) vissza is teszi. Amikor elkezdi a tojáshéjat létrehozni, akkor a héjhoz szükséges kalcium egy részét (kb. 40%) ebből szerzi. A többit a béltartalomból szívja fel, és specifikusan akkor, amikor szüksége van rá, és csak a bélrendszer egy adott pontjában képes erre.

De mikor is van szüksége a tyúkodnak a többlet kalciumra? Éjszaka, amikor a tojáshéjat előállítja (a megtojás előtti utolsó 12 órában). És ez egy hatalmas nagy probléma, merthogy ekkorra a takarmányból felvett takarmánymész nagy része már réges-régen áthaladt a béltraktus azon pontján, ahol a szárnyasaid a kalciumot ténylegesen ki tudnák nyerni, és hasznosíthatóvá tenni.

Számokban ez úgy néz ki, hogy hajnali háromra a nap folyamán felvett takarmánymészből eredő kalcium mennyiségének csak 6%-a található meg begyben, és kb. 5% lelhető fel a zúzában. Ezek azok a részek, ahonnan még tovább tud jutni oda, ahol felszívódik. A többi már úszott a levesbe.

Tehát takarmánymész ide, meg papírforma szerinti ideális kalciumtartalom oda, a tyúk a tojáshéjhoz szükséges mennyiség legnagyobb részét így is úgy is a medulláris csontból szerzi. Annyi a különbség, a héjképződés után ennek egy részét vissza tudja építeni, mert van honnan. De ez elég kacifántos így, és a legtöbb témába vágó tanulmány rávilágít arra, hogy a tojótyúkok esetében csökken az 1 kg elfogyasztott takarmányra eső tojásszám és -tömeg, illetve a tojáshéj erőssége is számottevően alacsonyabb, mint lehetne.

És itt jön képbe a mészgritt (vagy az őrölt osztrigahéj). A napközben elfogyasztott mészkövet minél tovább a zúzában tudod tartani, a benne lévő kalcium annál később hasznosul. A zúzógyomorban az 1 mm-nél nagyobb darabok mind fennakadnak, és egészen addig nem távoznak, amíg meg nem őrlődnek. Márpedig a jó minőségű mészgritt részecskemérete 1-5 mm közötti, és a délutáni órákban (kb. 16:00 óra) elfogyasztott mennyiség akkor távozik onnan, amikor szükség van rá.

A legjobb tojástermelést, takarmányhasznosulást és héjerősséget a teljes mészigény 2/3 mészgritt (vagy őrölt osztrigahéj) és 1/3 takarmánymész keverékével történő kielégítésével kapták. A takarmánymészre azért van szükség, mert a héjképződés korai szakaszát a nagyobb méretű kalcitforrások nem képesek lefedni, ugyanis ekkor még nem távoznak a zúzából.

Tehát 100 kg takarmánykeverékre számítva, az egész, kb. 10 kg-os mészigényt 3 kg takarmánymész, illetve 6 kg osztrigahéj felhasználásával tudod a legkedvezőbben kielégíteni. A maradék 1 kg-ot a teljesértékű, háztáji tyúktartók számára összeállított premixek már magukba foglalják.

A mészgritt alternatíváira, illetve a háztáji premixre a takarmánykiegészítős cikkben részletekbe menően kitértünk:

KAPCSOLÓDÓ

Néhány baromfi vitaminos készítmény, amit okvetlenül adnod kell a tyúkoknak!

A baromfi vitaminos készítmények olyan takarmánykiegészítők, amelyek biztosítják a vitaminoknak, aminosavaknak és nyomelemeknek a pótlását. Ebben a cikkben átnézzük, milyen takarmánykiegészítőket érdemes a tyúkoknak adnod.

Elolvasom »

A kalcium mellé még kell pár dolog a jó minőségű tojáshéjhoz és az erős csontozathoz!

Na de a tojáshéjban még van valamennyi foszfor, illetve magnézium is. A takarmány alapanyagok bővelkednek foszforban. Azonban mintegy kétharmaduk egy fitinsavnak nevezett szerves savhoz kötődik, ami nem engedi a tyúkoknak, hogy hasznosítsák. Fitáz enzim hozzáadásával ez megoldható. De régebben monokalcium-foszfáttal pótolták ezt fel, és még napjainkban is elterjedt a használata.

Mennyiségét tekintve, pihenő időszakban a Ca : P arány legyen 2:1, tojó periódusban pedig 8-10:1. Mindkét arány az emészthető foszfortartalomra vonatkozik. Ahogyan majd lentebb látni fogod, a kalcium hátráltatja a foszfor felszívódását, ezért ezt az arányt mindenféleképpen be kell tartanod!

Most kanyarodjunk vissza a héjképződéshez. Ugye az arról szólt, a tyúk a héjhoz szükséges kalcium egy részét a csontozatából kinyeri, majd pedig dolga végeztével vissza is juttatja. Hogy a szükséges kalcium és foszfor mennyiség visszajusson a csontokba, ahhoz a D3-vitamin elengedhetetlen. Tudom, tudom, a szervezet is képes előállítani napfény hatására, de ártani nem árt, ha 2500-5000 IU/kg mennyiségben a takarmányhoz kevered. Sokkal jobb lesz tőle a héj, illetve a csontozat minősége is. Mellette a tojásban is több lesz, ezért te is jól jársz vele a végén.

A magnézium szintén minimális mennyiségben megtalálható a héjban. Nem tekintik limitáló makroelemnek, mivel a növények elég sokat tartalmaznak belőle. De a megfelelő minőségű tojáshéj eléréséhez, 300-600 mg/kg-mal a takarmányt kiegészítheted. Ennél többel ne, mert növelheted a vízfogyasztást.

Ha már makroelemek. A kalcium, a magnézium és a foszfor mellett a negyedik a nátrium. Az elektrolit egyensúlyban játszik szerepet a sejtek szintjén, ezért az optimális 0,15-0,18%-os nátriumszintet 0,15% konyhasó és 0,37% szódabikarbóna felhasználásával érdemes pótolnod.

Akkor menjünk is tovább. Miszerint a fenti telenovellát ne kelljen visszaolvasnod még egyszer, az elhangzott adatokat a 4. táblázatban összegeztem neked:

A vitaminok és a nyomelemek egymáshoz viszonyított értékei fontosabbak bárminél!

A vitaminok és a nyomelemek a szervezet működésében játszanak kulcsszerepet. A tyúkjaid testének összes pontjában jelen vannak, ezért rendkívül fontos az ideális mennyiséget biztosítanod belőlük. Egy ideális vitamin- és nyomelemtartalmú takarmánnyal az összes gazdasági mutatón javítani tudsz, ami csak az eszedbe juthat:

• gyorsabb növekedés, hatékonyabb takarmányhasznosítás
• nagyobb tojástermelés, vaskosabb tojásméret
• erősebb immunválasz
• kakasok javult termékenysége, a tojások jobb keltethetősége

Részletesen a takarmány vitamin- és nyomelemtartalma, illetve a tojásban lévő mennyiségek közötti kapcsolatot a keltetős cikkben taglaltam:

KAPCSOLÓDÓ

Csirke keltetése keltetőgéppel: a sikeres keltetés 5 aranyszabálya

A csirke keltetése keltetőgéppel a tyúktartás egyik szerves részévé vált napjainkban. Bármikor hozzáférhető, és lehetőséget ad egyszerre nagy tételszámban a tyúkállományt szaporítani. Ebben a cikkben részletesen átbeszélünk öt témakört, ami a tojás keltetése során fontos, viszont nem kap kellően nagy hangsúlyt.

Elolvasom »

De a közöttük lévő egyensúly kulcsfontossággal bír. Az E-vitamin a szelénnel közösen antioxidáns hatással rendelkezik, egymás nélkül nem tudnak érvényesülni. A mangán és a cink olyan enzimekben található meg, amelyek antioxidáns hatással bírnak. De ezzel szemben, a vas képes a telítetlen zsírsavakat (pl. PUFA-kat, ilyen a linolsav) peroxidálni, tehát egy (pro-) oxidáns, az A-vitamin pedig képes a vas felszívódását elősegíteni.

Ezeket összetéve, ha szelénből, E-vitaminból, mangánból vagy cinkből nem biztosítod a kellő mennyiséget a tyúkjaid számára, akkor az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba, ami oxidatív stresszhez vezet. Ha ezekből a minimális mennyiséget adod, míg linolsavból, vasból és a felszívódását elősegítő A-vitaminból arányaiban jelentősen többet, akkor szintén ez a probléma áll fenn.

Feltételezem így a cikk vége felé már jól lefárasztottalak, úgyhogy ezt inkább szemléltetem is az 1. ábrával:

Most ha nekem nem hiszed el az oxidatív stressz mennyire káros (az embereknél érelmeszesedést okoz), akkor egy szakértői cikkből (a forrásokban a 12.) csokorba szedtem neked azokat a nagyobb következményeket, amik ezzel járnak:

• csökkent növekedés, rossz húsminőség
• étvágycsökkenés
• rossz tojásminőség, megcsappant kelési arány
• vékony tojáshéj, csökkent kalcium felszívódás
• alacsonyabb immunválasz, betegség

A vitaminok minimális, ipari és ideális mennyiségét a takarmányra vonatkoztatva a lenti 5. táblázatban találod:

Jól láthatod, iparban inkább egy kellemes középutat választanak a vitamintartalom biztosítására. Ennek anyagi megfontolásai vannak, ugyanis elég drágák. De ha dísztyúktenyésztő vagy, neked a jobboldali értékek a mérvadók. Tapasztalat, csodákra képes egy olyan takarmány, amely azoknak megfelel.

Jó jó, de a nyomelemekből mennyi legyen?

Ha azt hitted, itt ez ennyi, van egy rossz hírem… Az elemek között felszívódás és működés tekintetében van egy erős antagonizmus. Tulajdonképp ez olyan, mint mikor délután négykor parkolót keresel a Lidl előtt: egy helyre legalább hárman vagytok, ezért egyedül az parkol le, aki az élelmesebb. Ha valamelyik elemből jelentősen többet adsz a kelleténél, biza az lesz az ügyesebb, pedig lehet, nem neki kellene…

Ezeket a kapcsolatokat a 2. ábra szemlélteti:

Most ezt a pókhálót bogozhatnánk napestig, akkor sem tárnánk fel az összes kapcsolatot a nyomelemek és a makroelemek között. Ahogyan azt már fentebb egyszer megtettem, most sem szeretnélek a részletekkel untatni. Inkább nézzük meg azokat a fontosabb következtetéseket, amit abból a gordiuszi csomóból mindenféleképp le kell szűrnünk:

1. A kalcium antagonista a foszforral, a vassal, a cinkkel és a magnéziummal, ezért a kelleténél több takarmánymeszet semmiféleképp se használj! Egyedül és kizárólag akkor vegyél tojótápot, ha a tyúkjaid éppen tojnak!
2. Ha saját magadnak, házilag állítod össze a tojótápot, és keversz monokalcium-foszfátot vagy fitázt is, akkor nyomelempótlót is szerezz be, mert a foszfor antagonista rézzel, a mangánnal és a cinkkel.
3. Ha kiválasztottál egy premixet, vagy egy teljes értékű tápot, amely tartalmaz adalék nyomelemet is, akkor maradj is annál, és az itatós nyomelempótlókat kerüld, mert felboríthatod az egyensúlyt!

A mainstream takarmányozási hibákat, illetve a tojótáppal szembeni mítoszokat a következő bejegyzésben szedjük szét:

KAPCSOLÓDÓ

Takarmány házilag: kiváltható-e házilag elkészített gabonakeverékkel a tojótáp?

A takarmány házilag történő elkészítése során számos szempontot figyelembe kell venni. Ebben a cikkben átbeszéljük a mainstream takarmányozási hibákat és a tojótáp kérdést. Végezetül pedig egy tojótápot is összeállítunk házilag.

Elolvasom »

A nyomelemek mennyiségét és szerepét az alábbi (6.) táblázatba foglaltam össze:

Következtetések

Akkor nézzük azokat a fő gondolatokat, amelyeket jó lenne, ha magaddal vinnél, miután kilépsz az oldalról:

• A takarmányok fehérjetartalma és energiatartalma közötti egyensúly kulcsfontosságú, ugyanis ha az energia túl magas, az elhízáshoz vezet, ami visszaszorítja a tojástermelést.
• A fehérjék aminosav-összetétele legalább annyira fontos, mint önmagában a nyersfehérjetartalom.
• A kalciumigény tojástermelés-függő: csak akkor adj tojótápot a tyúkjaidnak, amikor már azok elkezdtek tojni!
• A vitaminok és nyomelemek együttesen, egymást kiegészítve léteznek és működnek. Nem csak a mennyiségük, hanem egymáshoz képesti arányuk is kulcsfontosságú a kapirgálóid egészségének megőrzése érdekében.
• Ha kiválasztottál egy vitamin- és nyomelempótlót, még egy terméket már ne használj, mert azzal megboríthatod a nyomelemek és vitaminok közötti egyensúlyt.

Kiemelt kép: AI generált (Gemini Flash 2.5)

V. Dávid

Források

1. V. Ramasubba Reddy, Handbook of Poultry Nutrition, IBDC, 2004.
2. Nutrition Requirements of Poultry, 9th Edition, National Academy Press, Washington DC, 1994.
3. Steven Leeson, John D. Summers, Commercial Poultry Nutrition, Nottingham University Press, Nottingham, 2005.
4. Dr. Dublecz Károly, Takarmányozástan, 2011.
5. Dr. Dublecz Károly, Baromfitakarmányozás, 2011.
6. Hubbard Breeder Nutrition Guide
7. Tetra SL LL Tojóhibrid Tartástechnológia
8. Bábolna Harco Commercial Layer Charts and Graphs
9. Hy-Line Brown Management Guide
10. Agrofeed: Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása a baromfitakarmányozásban
11. OVN Optimal Vitamin Nutrition
12. S. P. Macelline, M. Toghyani, P. V. Crystal, P. H. Selle, S. Y. Liu, Poultry Science 100.5, 2021, 1-19.
13. M. Sincalir-Black, R. A. Gracia, L. E. Ellestad, Sec. Avian Physiology 14., 2023, 1-8.
14. O. E. Oke, O. A. Akosile, A. I. Oni, I. O. Opowoye, C. A. Ishola, J. O. Adabiyi, B. Adjei-Mensah, V. A. Uyanga, M. O. Abioja; Poultry Science 103.9, 2024, 1-22.