A cikkben szereplő információk tájékoztató jellegűek. Teljesértékű tanácsadásért fordulj szakemberhez!

Miért van szükséged takarmánykiegészítőkre?

Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni. Az összes olyan bejegyzésben, amelyben egyáltalán említésre került a takarmányozás, egyszerű mezei tyúktartóként ódákat zengtem arról, miért nem mindegy az, hogy mit esznek a tyúkok. Most szeretném ezt más perspektívából is tárgyalni. Mégpedig fejlődéstörténeti szempontból, Kirk C. Klasing, a Kaliforniai Egyetem professzorának összefoglaló cikke alapján.

Az első telepesek az i.e. első évezredben indultak meg Ázsiából Európa felé, több élelem és barátságosabb környezeti feltételek után kutatva. Magukkal hozták a haszonállataikat is, amibe az éppen megszelídített bankivatyúkok is beletartoztak.

Sátrat verve Európa völgyeibe, elkezdték belakni a vidéket, mindeközben a tyúkjaik szépen lassan elkezdtek alkalmazkodni a tájegységek környezeti feltételeihez. Ez ahhoz vezetett, hogy létrejöttek az európai őshonos tyúkfajták, amelyekbe pl. az őshonos magyar tyúkok is beletartoztak. Noha küllemben jelentős változáson estek át, a táplálkozási módjuk már kevésbé változott.

A bankivatyúkok Ázsia bambusz erdőiben élnek még napjainkban is. Noha a legtöbb madár a Földön tápanyag-specifikus (tehát csak egyfajta élelemmel táplálkozik, és a többi szükséges tápanyagot ebből állítja elő), addig a bankivatyúk mindenevő (ergo mindent megeszik, és törekszik annyi tápanyagot összekapirgálni, amennyit csak tud), ahogyan a leszármazottjai, a modern tyúkok is.

A bankivatyúk által nagy mennyiségben fogyasztott növényi eredetű táplálékok a következők: a fák és cserjék bogyói és gyümölcsei, mindenféle vadnövények magjai, különösképpen bambuszmagok, ha lehetősége van rá. Ezen felül csonthéjasok, a bambusz és egyéb füvek hajtásai, levelei, szirmai és gumói. A felnőttek és a csibék a termeszeket, illetve ezek lárváit és petéit előszeretettel fogyasztják, és a fészkelési időszak is a legnagyobb termeszszaporulat idejére esik.

Összehasonlítva ezt a mai baromfi takarmányozásával, a modern tyúkok klasszikus gabona-szója alapú takarmánya a bankivatyúk napi eledeléhez képest alacsonyabb állati eredetű fehérje-, karotinoid- és zsírsav tartalommal rendelkezik.

A modern baromfitakarmányozásban alkalmazott takarmány alapanyagokat részletesebben a következő cikkben tárgyaljuk:

KAPCSOLÓDÓ

Mit ehet és mit nem ehet a tyúk?

Az, hogy milyen takarmányt helyezel a tyúkjaid elé, nagyban befolyásolja a szárnyasaid egészségét, a fészekbe lerakott tojások számát és tápanyagtartalmát....

Elolvasom »

Azonban, egy átlagos négy hetes hústípusú csirke kb. kétszer akkora, mint egy bankivatyúk növendék, ami a kegyetlen ipari szelekciónak köszönhető. A modern tyúk emésztőrendszere nem képes kevesebb takarmányból több tápanyagot kinyerni, viszont sokkal több takarmányt tud megenni és megemészteni rövidebb idő alatt. Ez gyorsabb növekedéshez vezet.

Egy bankivatyúk évente átlagosan 12 tojást rak, míg ezzel szemben egy mai átlagos tanyasi tyúk 120-160-at, ahogyan egy szabadtartású tojóhibrid 270-290-et. Ez szintén a szelekciónak köszönhető, és ahhoz vezetett, hogy a tojótyúkok tápanyagigénye erősen megnőtt.

A hibrid témát az alábbi bejegyzésben vesszük górcső alá:

KAPCSOLÓDÓ

A nagy tojáskalauz: minden, amit tudnod kell a legjobban tojó 10 tyúkfajtáról

Légy akár tapasztalt tyúkász, vagy akár kezdő tyúktartó, a számodra megfelelő tyúkok megválasztása kulcsfontosságú. Ebben a cikkben sorra vesszük a legjobban tojó 10 tyúkfajtát, illetve megtárgyaljuk a tojóhibrid problémát is. Végezetül pedig megkeressük azokat a tyúkokat, amelyek számodra a leginkább megfelelőek.

Elolvasom »

Tehát összevetve a bankivatyúk és a modern tyúkok táplálékát, egy tojótakarmány másabb összetételű, és egyes tápanyagokból kevesebbet tartalmaz. Noha többet eszik, ekkora gazdasági termelés mellett mindenből többet kellene fogyasztania, viszont ebben nem részesül.

Tanyán természetesen más a helyzet. Egy hatalmas zöldterület és egy vaskos ganécsomó megannyi rovarnak képes otthont adni, amelyből egy tanyasi tyúk többé-kevésbé képes fenntartani magát. De egy kisebb, ezer négyzetméteres vagy ennél szűkebb zárt tyúkudvarban ez már nem történik meg. És itt jönnek képbe a takarmánykiegészítők, amelyek ezt a hiányt elhivatottak pótolni.

A mainstream takarmányozási technikák hibáit itt vesézzük tovább:

KAPCSOLÓDÓ

Takarmány házilag: kiváltható-e házilag elkészített gabonakeverékkel a tojótáp?

A takarmány házilag történő elkészítése során számos szempontot figyelembe kell venni. Ebben a cikkben átbeszéljük a mainstream takarmányozási hibákat és a tojótáp kérdést. Végezetül pedig egy tojótápot is összeállítunk házilag.

Elolvasom »

Kalciumpótlás takarmánymésszel, mészgrízzel, mészkőgrittel és őrölt osztrigahéjjal

A tyúkok fő kalciumforrása a kalcium-karbonát. A kalcium-karbonát alapvetően kétféle mikrokristályos formában lelhető fel a természetben: aragonitrácsban és kalcitrácsban. Az aragonitot jellemzően élő szervezetek (pl. korallok, csigák stb.) termelik, amelynek egy része az idők során, magas nyomás és hőmérséklet hatására átalakult a stabilabb szerkezetű kalcittá.

Takarmányozás szempontjából az aragonit valamivel előnyösebb, ugyanis az oldódási tulajdonságai a csirke zúzájában kiegyensúlyozottabbak. Csakhogy ritkasága miatt ipari mértékben elég nehézkes a kitermelése, ezért az egész ipar a kalcitra épült.

A legkönnyebben és legolcsóbban beszerezhető kalcit alapú kalcium-karbonát forrás a mészkő. Attól függően, hogy a mészkövet mennyire őrölik meg, a következő formáit különböztetjük meg: takarmánymész, mészgríz és mészkőgritt. A takarmánymész a legkisebb részecskeméretű, 1 mm-nél apróbb szemcsék alkotják. A mészgríz 1-2 mm-es darabkákból áll, míg a mészkőgritt 1-5 mm közöttiekből.

A takarmánymész egy gyors kalciumforrásnak tekinthető. A gyomorsav hatására az elfogyasztását követő néhány órában már a teljes mennyiség átalakul kalcium-kloriddá, amely képes felszívódni. Mindemellett a tyúkok a takarmányból nem tudják kiválogatni, ezért növendék állományok számára a mészkövet szinte mindig ebben a formában adják.

A mészgríz valamivel lassabban hasznosul. A nagyobb, 1-2 mm-es részecskemérete révén fennakad a zúzában, és egészen addig, amíg kellően kis méretűre át nem alakul részben a savas környezet, részben pedig az őrlés miatt, addig fokozatosan adja le a kalciumot. Ez valamivel hosszabban tartó, egyenletesebb vérkalciumszintet eredményez, amely pozitívan befolyásolhatja a héj erősségét. És a kisebb mérete miatt darákból a tyúkok nem válogatják ki.

A mészgrízhez hasonlóan, a mészkőgritt szintén fennakad a zúzában, viszont a nagyobb szemcsemérete miatt jelentősen több időt tölt ott. Ez rendkívül kitolja a kalcium leadási idejét, így a takarmánymész és a mészgríz által lefedett kora éjjeli órákon túl képes szinten tartani a vér kalciumtartalmát. És éppen ekkor állítja elő a tyúk a tojáshéjat, ezért ennek az ellenállóságát számottevően növeli.

Csak mivel a korai órákat nem fedi le kellőképp, ezért a tojótyúkok teljes kalciumigényét 1/3 takarmánymész és 2/3 rész mészgritt hozzáadásával kell fedezned. Viszont a mészkőgritt hátránya, hogy a kapirgálók hajlamosak kiválogatni egy részét, ennek okán nem garantált, hogy minden tyúk felveszi a kívánt kalciummennyiséget a takarmány elfogyasztásakor.

Az őrölt osztrigahéj jobb megoldás a mészkőnél?

A puhatestűek héja a mészkőnél sokkal összetettebb szerkezetű biokompozit. Több, eltérő makrokristályú rétegből áll, és a rétegek között fehérjelapok vannak. A legtöbb aragonitból jelentősen többet tartalmaz, mint kalcitból, de az osztriga ez alól kivétel.

Az osztriga héját jellemzően kalcit alkotja. Megkülönböztetünk tüskés és lapos formájú makrokristályokat is. Ez azért releváns, mert mindegyik szerkezetnek eltérő az oldódási sebessége. És ezt tovább lassítja a rétegek közötti vékony fehérjehártya, amely különösen jól tolerálja az enyhén savas közeget.

Mindezeket összevetve, azonos részecskeméretben az őrölt osztrigahéj hasznosulási ideje lassabb, mint a mészkőgritté. Hosszabb, egyenletesebb kalciumellátást tesz lehetővé, ami tojótyúkok számára kedvezőbb. Ez elviekben erősebb tojáshéjat és csontozatot eredményez.

A témában végzett kutatások ezt vagy alátámasztják, vagy nem figyelnek meg változást a mészkőgritthez képest. Mivel az osztrigahéj ára enyhén magasabb, a nap végén te döntöd el, melyik alternatívát választod. Viszont azt érdemes megjegyeznem, hogy a héjképződés elejét az osztrigahéj sem fedi le, ezért 1/3 rész takarmánymész szintén szükséges.

Mi a különbség a mészkőgritt és a gránitgritt között?

A mészkőgritt és a gránitgritt közötti legfőbb különbség az, hogy a mészkőgritt egy felszívódó, míg a gránitgritt egy nem felszívódó emésztést segítő termék. Azaz, míg a mészkőgritt miután apró részekre őrlődött a zúzában, képes felszívódni, addig a gránitgritt nem. És hasonló a helyzet az apró, 1-5 mm nagyságú kavicsokkal is.

Az erős savas pH kevésbé van rájuk hatással, ezért sokkal időtállóbbak. Míg a mészkőgritt az éjszaka folyamán kiürül a tyúkok zúzógyomrából (40-60%-a felszívódik, a többi az ürülékkel távozik), addig a gránitgritt vagy az apró kavics napokat, de akár heteket is benn maradhat, mire olyan kis méretűre kopik, hogy az ürülékkel távozzon a szervezetből.

De a grittek fő célja ugyanaz: benn maradva a zúzában, segíteni minél apróbb méretűre őrölni a felvett takarmányt, amelynek okán a tápanyagleadás sokkal nagyobb felületen – és így hatékonyabban – végbemegy. Noha a mészkőgritt is nagyjából addigra távozik, mint a takarmány, a hosszabb őrlés biztosításához érdemes a tyúkudvar egy szegletét leszórni apró kavicsokkal – hogyha a tyúkok szükségét látják, akkor tudjanak még enni.

Egyébként a tyúkok képesek önszabályozni a grittfelvételt, és naponta 5,5 grammnál többet aligha fogyasztanak. Viszont a takarmányba kevert mészkőgrittet nem fogják egyszerre megenni, ezért a már említett kavicsos részre még érdemes kiszórni ebből is egy keveset.

Az őrölt tojáshéj jelenthet alternatívát a mészkőre?

Igen. Ahogyan az osztrigahéj, úgy a tojáshéj is egy többrétegű biokompozit. Ez a megfelelő részecskeméretben jól fenntartja a vér kalciumszintjét az éjszakai órákban. Ebből fakadóan 1/3 rész takarmánymésszel és 2/3 rész 4-6 mm-esre őrölt tojáshéjjal kiváló minőségű héj- és csonterősséget érhetsz el a tojótyúk állományodban. A megfelelő részecskeméretű tojáshéj az osztrigahéjhoz hasonló eredményeket produkált a témába vágó tanulmányokban.

Csakhogy háztáji körülmények között a tojáshéjjal a probléma a mennyisége. Egyedül akkor jelenthet alternatívát, ha legalább 6%-ban állandó mértékben a takarmányba tudod keverni (azaz 100 kg takarmány előállításához 6 kg-ra van szükséged, illetve 3 kg takarmánymészre).

Egy átlagos tojás héja 5 gramm, viszont egy tyúknak egy nap alatt 6,6 grammra lenne szüksége a Ca igényének teljeskörű kielégítéséhez. Ennek az az oka, hogy nem tud a teljes mennyiség hasznosulni, csak 45-55%. Tehát végérvényben több tojáshéjra lenne szükséged, mint amennyit a tyúkjaid letojnak naponta, ezért ez fenntarthatatlan.

Summa summarum, ha mészgrittet már keversz a tyúkjaid takarmányába, akkor még ezt kiegészítheted tojáshéjjal. Amikor van frissen, akkor mosd ki őket, ezt követően a kezeddel valamelyest morzsold össze, majd szórd egy olyan helyre, ahol a kapirgálóid nem tudják a földbe taposni. Tehát a mészgritt teljes kiváltására nem, de annak kiegészítésére – mindig elérhető mennyiségben adagolva – már alkalmas lehet.

A zeolit (Zoolit) alkalmazható kalciumpótlásra?

Nem.

A zeolit egy vulkanikus eredetű aluminoszilikát. Nagy mennyiségű víz megkötésére képes, viszont felhevítve teljesen elveszíti azt. A dehidratálás eredményeképp egy rendkívül nagy fajlagos felületű anyagot kapunk, ami hatalmas mennyiségű gáz vagy gőz megkötésére képes. A tyúkudvarban ajánlott felhasználásáról a tyúkólas cikkben részletesebben beszélünk:

KAPCSOLÓDÓ

Tyúkól házilag – 7 hatékony tipp egy ideális tyúkól megépítéshez

A tyúkok egyszerű lények, alacsony elvárásokkal, mindemellett szükségük van néhány dologra ahhoz, hogy sokáig éljenek, és ennél is többet tojjanak. Ebben a cikkben sorra veszünk hét szempontot, amit fontosnak tartok átbeszélni a tyúkól házilag történő megépítését illetően.

Elolvasom »

Mivel egy aluminoszilikát, alumíniumban és szilíciumban gazdag, de a tyúkok számára fontos ásványi anyagokban (Ca, Na, Mg) már szegény. A kalciumtartalma 0,7-0,8% között változik, ezért még 100%-os bekeverés mellett is csak a tyúkok kalciumigényének az 1/5-ét képes fedezni.

Mindezeket összevetve, a zeolit (Zoolit) egyedül szorbensként alkalmazható. Képes arra, hogy megkösse a takarmányban lévő penész által okozott méreganyagokat, ahogyan a tyúkól levegőminőségét is képes feljavítani. De feltéve, hogy nem radioaktív, és valamilyen abszurd magkémiai folyamatok útján a benne lévő irdalmatlan mennyiségű alumínium át nem alakul kalciummá, kalciumpótlásra alkalmatlan.

Minden, amit tudnod kell a baromfi vitaminos készítményekről

A teljesértékű premixek

A teljesértékű premixek arra lettek kitalálva, hogy egy házilag összeállított takarmány minden szükséges tápanyagot tartalmazzon kellő mennyiségben egy tyúkállomány számára. Rendszerint léteznek indító/nevelő premixek csirkéknek, valamint tojótyúk premixek fejlettebb növendékeknek és felnőtt kapirgálóknak. Ezek specifikusan azoknak a kisgazdáknak vannak összeállítva, akik anyagi megfontolásból házilag kevernek tápot.

Egy jó minőségű teljesértékű premix kötelezően tartalmazza a következő tápanyagokat:

• aminosavak (metionin és lizin)
• foszfor (monokalcium-foszfát, újabbak fitáz)
• nátrium (nátrium-klorid és nátrium-karbonát)
• zsíroldékony vitaminok (A, D, E, K)
• B-vitaminok
• kolin-klorid (vagy az újabbak már betaint)
• réz (réz-szulfát)
• vas (vas-szulfát)
• mangán (mangán-oxid)
• cink (cink-oxid)
• szelén (nátrium-szelenit)
• jód (nátrium-jodid)
• NSP enzimek (xilanáz, beta-glükonáz)
• antioxidánsok (BHT, citromsav stb.)

A kiegészítő premixek

A kiegészítő premixeket rendszerint koncentrátumok feljavítására fejlesztették ki, és általában anyagi megfontolás áll mögöttük. Az ipari vitamin- és nyomelem premixek elég drágák, ezért néhány tápgyártó cég (pl. Bábolna) azt mondta, inkább kever kevesebb vitamint és nyomelemet a koncentrátumaiba, amelyek így olcsóbbak lesznek. És aki szükségét látja magasabb szintnek, annak létrehoztak egy külön premixet (pl. Nutrafort 3) ennek biztosítására. Persze így a profit is nagyobb lesz a nap végén, de erről nem beszélünk.

A kiegészítő premixeket onnan ismered fel, hogy nem tartalmaznak aminosavakat és általában enzimeket (pl. xilanáz, beta-glükonáz) sem. Vagy ha igen, nagyon kis mennyiségben. Amelyekben viszont bővelkednek, azok a következők:

• zsíroldékony vitaminokban (A, D, E, K)
• B-vitaminokban
• nyomelemekben (Cu, Fe, Zn, Mn, Se, I) általában szükséges mennyiségben, de nem mindig, szóval ennek számolj utána
• antioxidánsban (BHT, citromsav)
• opcionálisan: kolinban/betainban, fitázban (kolinos/betainos kiegészítő premixet csak akkor használhatsz, ha a koncentrátum nem tartalmaz kolin-kloridot)

Az itatós baromfi vitaminos készítmények

Rengeteg baromfitartó és tenyésztő abban a tévhitben van, hogy valamilyen itatós baromfi vitaminos készítménnyel fedezni tudja csirkéi napi vitaminszükségletét. Ez sajnos nem így van. Mivel én sem abból a fajtából vagyok, aki csak úgy valamit elhisz, nézzük meg, hogy ez miért van így.

Én személy szerint egy olyan terméket használok évek óta, amelynek az A-vitamintartalma 2 500 000 NE/L, tehát 2 500 NE/mL. Az ajánlott adagolása ivóvízbe 2 mL/L, szóval hígítás után az ivóvíz A-vitamintartalma 2 mL/L*2 500 NE/L, ami 5 000 NE/L.

Egy mezei tyúk egy nap alatt 110 gramm takarmányt fogyaszt. Egy átlagos tavaszi napon a vízfogyasztása ennek az 1,6-szorosa, tehát 175 mL. Ez azt jelenti, hogyha ennyit iszik, a baromfi vitaminos ivóvíz elfogyasztásával 875 NE A-vitamint vesz fel. Mivel az elfogyasztott ivóvíz és a takarmány is egy helyre megy a nap végén, ezért most feltételezzük azt, hogy ezt a mennyiséget a 110 gramm takarmányból vette fel. Ha ez így történne, akkor ez azt jelentené, hogy a takarmány A-vitamin tartalma 8 000 NE/kg.

Ez a 8 000 NE/kg takarmányekvivalencia a semminél jobb. Legalábbis jobb lenne, ha nem írná azt is a címkén, hogy kúraszerűen ajánlott használni, havonta egy hetet. Szóval mivel 1 héten át használjuk a 4-ből, ezért ezt sajnos el kell osztanunk 4-gyel, hogy megkapjuk a havi átlagos vitaminfelvételt. És ez az érték 2 000 NE/kg. Ez kereken 1/8-a annak a mennyiségnek, mint amennyire egy tyúknak ideálisan szüksége lenne.

A többi vitaminra is elvégeztem egy ilyen számolást, ezt az 1. táblázatban találod:

A táblázatból jól látható, hogy ezek a vitaminértékek azért hagynak némi kívánni valót maguk után. Már ha a teljes vitamintartalom biztosítására szeretnéd őket használni, nem pedig a már meglévő, biztosított mennyiség feljavítására. Mert ebben az esetben, az ajánlott kúra során és az ezt követő napokban a vitamintartalom az ideálisnál is magasabb lesz, amely növendék állományok esetében jobb növekedést, tenyészállomány esetében pedig jobb kelési arányt és csibeéletminőséget jelenthet.

Mikor melyiket válasszam?

A célod a vitamin és nyomelem pótlókkal az, hogy kielégítsd a baromfi vitamin és nyomelem szükségletét. Az, hogy ez miért ennyi, és milyen más adatokkal találkozhatsz egy tápos zsák címkéjén, azt a tojótyúkok tápanyagigényről szóló bejegyzésben a lehető legrészletesebben megtárgyaljuk:

KAPCSOLÓDÓ

Tojótyúk takarmány összetétele: mi is egy tyúk tápanyagigénye?

A tyúkok tápanyagigénye egy olyan téma, amire tyúktartói és tenyésztői körökben rendkívül kevés figyelem hárul, pedig annál inkább fontos. Ha a takarmány megválasztásakor ezeket a mutatókat előtérbe helyezed, nagyobb gazdasági hozamot, kevesebb beteg egyedet, jobb kelési arányt, illetve hosszabb élettartamot érhetsz el a tojótyúkállományodon belül.

Elolvasom »

Ahhoz, hogy a felvetett kérdésre választ találjunk, vizsgáljuk meg azt, hogy melyik típusú termék mire képes. Ezt úgy tudjuk megnézni, hogy papíron elvégezzük a gyártó által ajánlott hígításokat, és ezután kielemezzük, melyik mennyit ad hozzá a végső takarmány vitamin- és nyomelemtartalmához egy teljes hónapra nézve. Ezt a 2. táblázatban foglalom össze:

Ha összevetjük az adatokat az ideálisokkal, a következőket szűrhetjük le:

• kizárólag a teljesértű premixek képesek fedezni egy baromfi vitamin, aminosav és nyomelem igényét;
• teljesértékű premix használata mellett is érdemes itatós baromfi vitaminos készítményeket alkalmazni;
• kiegészítő premix bekeverése mellett már fölösleges itatós vitaminos készítményeket is venni, mivel a táblázatban látható adatok még kiegészülnek a PVM koncentrátumok vitamintartalmával;
• teljesértékű vagy kiegészítő premix használata esetében itatós nyomelempótlásra már nincs szükség;

Pre- és probiotikumos baromfi vitaminos készítmények

2006-ban az EU betiltotta az összes hozamfokozó antibiotikum bekeverését tápokba. Ez lehetőséget nyitott arra, hogy olyan alternatívákat keressenek, amelyek szintén képesek ellátni az antibiotikumok védő szerepét, viszont nem hagynak nyomot sem a húsban, sem pedig a tojásban.

És itt jöttek képbe a probiotikumok. A probiotikumok olyan, a baromfi bélrendszerében is megtalálható bélbaktériumok, amelyek felszaporodva képesek az emésztőrendszeri betegségeket okozó élőlények egy részét kiszorítani. Vagy azért, mert valamilyen savat (pl. tejsavat, vajsavat) termelnek, ami ellehetetleníti a kórokozó baktériumok szaporodását; vagy annyira dúsan körbeveszik a bélhámot, hogy az egysejtű parazitáknak (pl. kokcidiumoknak) nemes egyszerűséggel nem marad elég hely felszaporodni.

A takarmányhoz hozzáadott probiotikumok, illetve a bélflórában már jelen lévő baktériumok néhány, a tyúkok számára emészthetetlen kisebb méretű cukormolekula jelenlétében jelentősen jobban fel tudnak dúsulni. Ezeket a rendszerint fermentáció során kapott cukrokat prebiotikumoknak nevezzük. Ilyen például a túrógyártás során visszamaradó savóból kinyert laktóz, de számos más cukor is képes ezt a szerepet ellátni.

Tehát a probiotikumok a takarmányhoz vagy az ivóvízhez hozzáadott jótékony hatású bélbaktériumok, míg a prebiotikumok ezeknek a baktériumoknak egy kiváló tápláléka. A kettő keverékét szimbiotikumoknak nevezik, és ezek azok, amelyek a legjobb hatást fejtik ki az emésztőrendszeri betegségekkel szemben.

Szimbiotikumokkal kezelt brojler állományok esetében jelentősen jobb takarmányhasznosulást értek el. A kokcidiózisért felelős Eimeria fajok is kisebb mértékben voltak jelen a nem kezelt állományokhoz képest.

Tojóállományokban elsősorban az első három hétben ajánlott használni, mindemellett stressz esetében (pl. költöztetés). De a szimbiotikumok képesek valamelyest feljavítani a tojástermelést, a tojástömeget és a tojáshéj vastagságát is.

Jelenleg a Gastroferm M+C® a legelterjedtebb baromfik számára létrehozott probiotikumos készítmény, de egyes granulált tápokban (pl. Purina Super Brojler Indító® és Nevelő késztakarmány) is megfigyelhetőek.

A savanyítók

Szintetikus savanyítók

A szintetikus savanyítók szintén a hozamfokozó antibiotikumok betiltásának eredményei. Az elgondolás az volt, hogy a probiotikumok által a vékony- és vastagbélben létrehozott jótékony hatást az emésztőrendszer előbbi szakaszaira, főleg a begyre és a zúzára is kitolják.

Ennek eredményeképpen létrehoztak etethető és itatható savanyítókat. Az etethető savanyítók legtöbbször citromsavból, kapszulázással védett hangyasavból, vajsavból és fumársavból állnak, amelyeket gyárilag egyes tápokhoz kevernek. Mivel a citromsav szobahőmérsékleten kristályos, ezért a gomba- és baktériumölő hatását már a tápban is ki tudja fejteni, ergo tartósításra is használható. Léteznek külön megvásárolható, bekeverhető termékek is, de ezek jelenleg az országban nem elterjedtek.

Az itatható savanyítók gyakoribbak. A készítmények pH-ja 1,0-2,0 között változik, amelyeket jellemzően ötszáz-ezerszeresre kell kihígítani (0,5-1,0 mL termék 1 L ivóvízhez), mire az ivóvíz pH-ja így 4,0-5,0 közötti lesz. A felhasznált savak a következők: hangyasav, ecetsav, propionsav és tejsav. Ezeket olyan arányban keverik össze, hogy a termék pH-ja elérje a kívánt szintet.

Az itatható savanyítók pozitív hatásai a következők:

• hatékonyabb tápanyagemésztés révén gyorsabb növekedés brojlerállományokban;
• szimbiotikumokkal közösen adagolva kedvezőbb bélflóra kialakítása, amely a probiotikumok esetében taglaltakat felerősíti;
• tojótyúkállományokban nagyobb tojástömeg, erősebb tojáshéj a jobb kalcium hasznosulás okán, illetve kitolt tojástermelési ciklus;
• az itatható készítmények az itatóedények higiéniáját is feljavítják, így csökken az ivóvízen keresztüli fertőzésveszély, ahogyan csökken az algásodás is;

A szűretlen almaecet

Az almaecetet az különbözteti meg az egyszerű ecetsavas oldattól, hogy természetes eredete miatt gazdag antioxidánsokban. Baromfitakarmányozási szempontból a vitamin- és nyomelemtartalma elenyésző, mivel kihígítás után szinte mérési hibán belülire kerül mindkettő.

Az előállítása két lépésből áll: elsőként erjesztés útján az almában lévő cukrok átalakulnak alkohollá, majd a pihentetés során, az erjesztéskor felszaporodni kezdő savbaktériumok tovább oxidálják az alkoholt ecetsavvá. Természetesen iparban ez nem éppen így néz ki, gyakran használnak oltó baktériumokat, mindemellett az ecetsavtartalmának a legnagyobb részét szintetikus ecetsav adja, ami jelentősen alacsonyabb Acetobacter szaporulatot eredményez.

Miért gond ez?

Normális, természetes előállítása során a felszaporodó savbaktériumok egy ún. anyát hoznak létre. Ez egy érdekes kinézetű baktériumkolónia tulajdonképpen, ami leülepszik az üveg aljára. És ez lesz a második dolog, ami az almaecetet igazán különlegessé teszi: ennek az anyának a rostja jótékony hatású.

Viszont a szűretlen almaecet egy dologban rosszabb, mint a szintetikus savanyítók: nagyobb a pH-ja. És éppen emiatt nem ötszáz-ezerszeresen, hanem ötvenszeresen kell kihígítanod (20 mL 1 L ivóvízhez) ahhoz, hogy elérd a kívánt 4,5-5,0 közötti ivóvíz pH-t. Ebből kifolyólag kb. négyszer-ötször drágábban jössz ki a szintetikus savanyítókhoz képest, ha a szűretlen almaecetet választod.

Tehát a szűretlen almaecet adagolása 2%. Akárcsak a szintetikus savanyítók, napos kortól alkalmazható. Brojler állományokban megfigyelték, hogy jelentősen javítja a takarmányhasznosítási mutatót az első tíz napban, a leginkább azáltal, hogy sokkal nagyobbak lettek a bélbolyhok, így a tápanyagok felszívódása sokkal nagyobb felületen mehet végbe.

Szűretlen almaecet házilag

Mivel a szűretlen almaecettel a legnagyobb probléma az, hogy sokkal drágább, ezért talán a legjobb megoldás az, ha házilag készíted el. Elég hosszú ideig tart a fermentáció, de naponta 1-2 percet vesz el az életedből. Ehhez hét dologra van szükséged:

• egy kétliteres befőttes üvegre
• almára, lehetőleg legyen bio
• kristálycukorra
• egy hurkapálcikára vagy hosszú műanyag kanálra
• egy anyagdarabra
• egy nagyobb befőttes gumira
• egy műanyag szűrőre

Egy kétliteres kifertőtlenített befőttes üveget megtöltesz felkockázott almával, és adsz hozzá egy negyed kiló (12 evőkanál) cukrot. Lehetőség szerint bio almával, ugyanis a rovarirtó szerek a jótékony hatású erjesztő mikroorganizmusokat is elölhetik. Ezt követően az üveget töltsd meg vízzel. Előtte érdemes a vizet felforralni, hogy a klórmész bomoljon el, amely szintén hazavághatja az erjesztést. Az üveget fedd be az anyagdarabbal, amelyet a gumival fogasd oda. Az üvegre a kupakját ne tedd fel, mert a tartalmának szellőznie kell.

Egy napig hagyd állni. Ezt követően az első két hétben naponta egy hurkapálcikával vagy bármilyen keverőeszközzel keverd át az egészet. Fontos, hogy olyat használj, ami nem fémből készült, ugyanis ez szintén elölheti a baktériumokat. A keverés célja az, hogy a fent lévő almadarabok alulra kerüljenek, elkerülve a penészesedést. Ha ez netán végbemegy, az egész folyamatot újra kell kezdeni a penészgombák által termelt mikotoxinok miatt, amelyek nettó mérgek a tyúkok számára.

Az első két hét után az üveg tartalma szinte életre kel. Elkezd pezsegni, az almadarabok felületén buborékok jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy az erjesztő gombák dolgoznak, és a cukrot átalakítják alkohollá. Ezt a szag is jelzi, amely eléggé alkoholos jellegű. A fermentációt további két hétig kell hagyni, ekkor már elég két-három naponta keverni.

A 31. napon az alkoholos fermentáció végbement. Már nem figyelhetőek meg buborékok az almadarabokon, és pezsgés sem. Egy műanyag szűrővel válaszd el az almadarabokat, és a szűrletet tedd vissza a kimosott üvegbe. Az üveget a tetejével lazán zárd le, és hagyd állni. Minél többet, annál jobb.

Az egész procedúrát az alábbi videóban megtekintheted:

A legjobb az, ha felhasználás előtt megnézed a házilag elkészített almaeceted pH-ját. Ehhez tudsz venni pH mérőt vagy pH papírt, de vöröskáposzta levével szinte ingyen is megteheted. Ehhez egy vöröskáposzta levelét főzz meg egy kisebb edényben, egészen addig, amíg a színe ki nem megy. A levelet szedd ki, és a levét hagyd kihűlni. Egy pálinkás pohárba önts egy kevés almaecetet, és csepegtess bele pár csepp káposztalevet. A káposztalé lilás színe vöröses tónusúra kell változzon. Ha ez megtörténik, az almaecet kiváló minőségű, és felhasználható.

Tehát a házilag elkészített szűretlen almaecetet brojler állományok esetében egészen vágásig, míg tojótyúk állományokban az első három hétben, illetve stresszkor használd. A legjobb az, ha legalább addig, míg almaecetes vizet kapnak, a takarmányba keversz probiotikumot is.

A káposztalé színváltozását a pH függvényében a következő skála szemlélteti:

Összegzés

• A kalciumpótlásra a legjobb megoldás 1/3 rész takarmánymész és 2/3 nagyobb méretű állati eredetű kalcium-karbonát forrás (pl. osztrigahéj, tojáshéj stb.).
• Az itatós vitaminos készítmények nem képesek fedezni egy tyúk napi szükségletét, ezért csak a takarmány vitamintartalmának feljavítására alkalmasak.
• A teljesértékű premixek a legjobb eszközei egy takarmány vitamin- és nyomelemtartalmának a biztosítására.
• A kiegészítő premixek kizárólag olyan koncentrátumokkal alkalmazhatóak közösen, amelyekkel szinte tökéletesen kiegészítik egymást.
• A probiotikumok jó eszközei az emésztőrendszeri betegségek megelőzésének.
• A savanyítók a jobb ivóvízhigiéniát hivatottak biztosítani, valamint a hatékonyabb tápanyaghasznosulást.
• A szűretlen almaecet helyettesítheti a szintetikus savanyítókat, azzal a különbséggel, hogy házilag elkészítve költséghatékonyabb.

Kiemelt kép: AI-generált (Gemini Pro 2.5)

Vass Dávid

Források

1. K .C. Klasing, Nutrition and the immune system, British Poultry Science 48.5, 2007, 525-537.
2. R. D. Bristler, S. S. Linton, C. R. Creger, Effects of Dietary Calcium Sources and Particle Size on Laying Hen Performance, Poultry Science 60.12, 1981, 2648-2654.
3. R. Mayer, R. C. Baker, M. L. Scott, Effects of Hen Egg Shell and Other Calcium Sources Upon Egg Shell Strength and Ultrastructure, Poultry Science 52.3, 1973, 949-955.
4. F. Marian, N. Le Roy, B. Marie, The formation and mineralization of mollusk shell, Frontiers in Bioscience 4.3, 2012, 1099-1125.
5. V. D. Lee, D. Kothari, K. M. Niu, J. M. Ling, D. H. Park, J. Ko, K. Eom, S. K. Kim, Superiority of coarse eggshell as a calcium source over limestone, cockle shell, oyster shell, and fine eggshell in old laying hens, Scientific Reports 11.1, 2021, 13225.
6. S. E. Scheideler, Eggshell Calcium Effects on Egg Quality and Ca Digestibility in First- or Third-Cycle Laying Hens, Journal of Applied Poultry Research 7.1, 1998, 69-74.
7. W. Szczurek, S. Swiatkiewicz, The Usefulness of Prebiotics and Probiotics in Modern Poultry Nutrition: a Review, Annals of Animal Science 13.1, 2013, 17-32.
8. V. Gerzilov, P. Hristakieva, Organic acids supplementation in poultry nutrition: A review, Open Veterinary Journal 15.8, 2025, 3448-3458.
9. P. Allahdo, J. Ghodraty, H. Zarghi, Z. Saadatfar, H. Kermanshahi, M. R. Edalatian Dovom, Effect of probiotic and vinegar on growth performance, meat yields, immune responses, and small intestine morphology of broiler chickens, Italian Journal of Animal Science 17.3, 2018, 675-685.
10. takarmanyweb.hu
11. babolna.ro
12. vetoquinol.in