Eredete
A Pita Pinta Asturiana (tőfordításban asztúriai festett tyúk, amit a fajta a babos színváltozatok külleméről szerzett) Észak-Nyugat-Spanyolország Asztúria tartományából származik. Egyedüli bejegyzett őshonos fajtája a régiónak.
A Pita Pinta Asturiana egy elég rögös utat járt meg, ami előtt még szerepelt volna az első lipcsei kiállításán. A ’80-as évek végén az import tyúkfajták majdnem kiszorítottak, egy elkötelezett állatorvosnak és néhány határmenti tyúktartónak köszönhető a fennmaradása.
Az első telepesek az első évezredben indultak meg Ázsiából Európába. Az útjuk során magukkal hozták a haszonállataikat is, és így kerültek az első tyúkok Európába. Ahogyan elkezdték belakni a kontinenst, a tyúkjaik egyre inkább alkalmazkodtak a környezeti feltételekhez. Ez szépen lassan ahhoz vezetett, hogy létrejöttek a nyugat- és kelet-európiai őshonos tyúkfajták, amibe számos egyéb rassz mellett (pl. Spanyol Fehérarcú, Andalúziai, stb.) a Pita Pinta Asturiana is beletartozik.
A Pita Pinta Asturiana nyugodtan élt szülőhazájában az 1930-as évekig. Az első baromfitelepek megjelenésével, az import tyúkfajták elkezdték kiszorítani. Az 1970-es évekre már csak néhány, genetikailag tiszta egyed maradt elszórva Asztúria határ menti falvaiban.
Az 1980-as években Rafael Eguiño Marcos biológus-állatorvos átpásztázta Asztúriát lehetséges tyúkfajták után kutatva. Az elszánt állatgyógyász olyan szárnyasok után kutatott, amelyeknek a genetikai sajátságát az időközben betelepített fajták és hibridek nem szennyezték be. Így bukkant rá a babos tyúkra, amit négy színváltozatba sorolt: babos, sárga-babos, fehér és nyírfa.
Az elkövetkező évtized Marcos harcáról szólt a fajta megmentéséért, amibe a környékbeli tyúkászokat is bevonta. 1991-ben megírta a sztenderdet, amelyet 1995-ben publikált. Ezt követően a fajta erősen elkezdett terjedni.
Az első országos kiállítása 1997-ben volt, és 2000-ben szerepelt az első nemzetközi kiállításán is Numbergben. 2004-ben a Spanyol Agrárminisztérium felvette a Spanyol Őshonos Fajták Hivatalos Katalógusába, kihalásveszélyben jelzéssel. Azóta a fajta számos nemzetközi kiállításon szerepelt, ilyen volt a 2009-es nitriai és a 2012-es lipcsei kiállítás.
Napjainkban a fajta fennmaradásáért hazájában az idén húsz éves Pita Pinta Baromfitartó Egyesület (ACCPA – Asociación de Criadores de Pita Pinta Asturiana) felel. A szervezet 53 tenyésztőből áll, akik összesen kb. 3700 Pita Pinta Asturiana tyúkot tartanak. Mára Európa szerte elterjedté vált, leginkább Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Romániában, de Magyarországon is kezd berobbanni. Jelenleg a kopasznyakú változat kitenyésztése folyik.
A Pita Pinta Asturiana jellemvonásai
Fajtaleírás
A Pita Pinta Asturiana tyúkok 2,5 – 3 kilósak, míg a kakasok 4 – 4,5 kiló között mozognak. A tyúkok egységes külleműek, nyugodt természetűek, és évente átlagosan 140 darab 60-65 grammos, krémszínű tojást tojnak. A gyűrűméret a tyúkok esetében 18 mm, a kakasok esetében 20 mm.
- fej: közepes méretű, kerek és markáns
- taraj: sima fűrésztaraj 5-7 foggal, közepes méretű, élénk piros, jelentősen túlnyúlt, követve a fej vonalát (ha az utóbbi nem teljesül, súlyos hibának számít); kakasok esetében a fogak nem túl mélyek, a második fogsor megjelenése nem kizáró ok, de erős hiba; tyúkok esetében a taraj jelentősen kisebb, és a fogak közepes mértékben bevágottak; az utolsó fog nem lehet bevágott, ugyanis súlyos hibának minősül;
- áll-lebeny: közepes méretű, jól fejlett, kerek és élénk piros
- füllebeny: élénk piros, tyúkok esetében kerekebb és puhább; a fehér füllebeny kizáró ok mindkét nem esetében
- arc: élénk piros, gyéren tollazott
- csőr: közepes méretű és ívelt; sárga színű, elszórtan pöttyözött a színnek megfelelően
- szem: kerek és arányosan helyezkedik el a koponyán; a szemhéjak elszórtan pöttyösek a színváltozatnak megfelelően; az írisz sárga színű
- nyak: szintén közepes méretű és robosztus, egységesen egybeolvad a törzzsel
- mellkas: robosztus és mély, erősen izmozott
- törzs: trapéz formájú, robosztus
- hát: szinte egyenes, nem túl hosszú; tyúkok esetében hosszabb és szinte vízszintes
- szárny: hosszú és erősen a törzshöz simul (az evezőtollak fehérek, ha a színváltozatnak megfelelően sárgás vagy feketés foltok megjelennek, az súlyos színhibának számít)
- has: széles és jól fejlett
- comb: erős és jól izmozott
- a csüd és lábújjak: sárgák és a színváltozatnak megfelelően elszórtan pöttyözöttek; a lábtoll kizáró ok
- farok: közepes méretű, dús; kakasok esetében jól ívelt, de 90 foknál kisebb szöget zár be a nyereggel (a nyeregre merőleges farok hibának számít); tyúkok esetében kb. 40-45 fokos szöget zár be a háttal
Színváltozatok: babos (Pinto Negro), sárga babos (Pinto Roxo), fehér (Blanco) és nyírfa (Abadul).
A babos és a sárga babos színváltozat leírása
A Pita Pinta Asturiana kiscsibék a babos szín esetében a megszokott módon néznek ki: az alapszínük fehér, amin egy fekete mellény, vagy egy nagyobb fekete folt található. Minél több a fekete a csibében, annál erősebb lesz a fekete tollazata a kifejlett egyednek. A fehér tollak aránya a 75%-ot nem haladhatja meg, ha mégis, színhibás egyedről beszélünk.
A növendékek első tollruhája nagyjából megegyezik a pihék színével, tehát a hat-nyolc hetes növendékek is fehér alapon fekete mellényesek. A babos tollazat az első növendékkori vedlés után, nagyjából három hónapos korra fejlődik ki teljesen. A kakasok és a tyúkok babos mintázata nagyjából megegyező, a kakasok esetében erőteljesebb a tollak fényvisszaverése. Lényeges, hogy a tollazat mintázata egységes legyen.
A sárga babos Pita Pinta Asturiana esetében a leírtak megegyeznek a babos esetében leírtakkal, annyi eltéréssel, hogy a fekete tollak helyett sárga figyelhető meg.
A fehér színváltozat leírása
A fehér Pita Pinta Asturiana kiscsibék színe sárgás-fehér, de némelykor megtörténhet, hogy egy-egy fekete pötty megjelenik rajtuk. Ezek sosem helyezkedhetnek el szimmetrikusan, ugyanis az színhibás felnőtt egyedhez vezet. Ez mind megjelenhet sárga pöttyel is. Ahol ezek a pöttyök megjelentek, előfordulhat, hogy a pöttynek megfelelő fekete vagy sárga toll lesz, viszont ez sosem lehet babos. A pöttyökkel párhuzamosan megtörténhet, hogy a csőrön és a csüdön fekete vagy mogyoróbarna pöttyök is megjelennek.
A nyírfa színű Pita Pinta Asturiana leírása
A csibékben sokkal több a fekete, mint a babos esetében, de a has, az arc és a szárnyvég fehér, az arcon fekete pöttyök is megfigyelhetők. A kifejlett kakasok alapszíne fekete, a nyaktollak és a nyeregtollak pedig ezüstök. A szárnyon a sarlótollak ezüstök, de a szárny ív és az evezőtollak feketék. A tyúkok esetében a nyaktollak ezüstök, de a mellkason és a test egyéb tájain feketék.
Tartási igényei, gazdasági tulajdonságai
Annak ellenére, hogy a Pita Pinta Asturiana sztenderd szerinti tenyésztését tekintve egy új fajta, hozza az Australorpokra, Orpingtonokra vagy Jersey Óriásokra jellemző gazdasági és viselkedésbeli jellemzőket.
A tavaszi kelésű Pita Pinta Asturiana jercék öt hónaposan kezdik el a tojástermelést. Magas fehérjetartalmú takarmányozás mellett, évente akár 200-250 darab krémszínű tojást tojhatnak, amelyek 60-65 gramm körüliek. A vágósúlyt négy hónapos korukra érik el, ami kakasok esetében akár 3,5 kg is lehet. Mivel hegyvidéki fajta, a jelentős gazdasági tulajdonságai szabadtartásban tudnak a leginkább kibontakozni.
A Pita Pinta Asturiana jól tűri a hideg és a meleg időjárást egyaránt. Mivel a tyúkok alapból érzékenyebbek a melegre, ezért árnyékos helyre szükségük van. Fontos a kapirgálás, ezért mindenféleképp nagy teret igényelnek. Nem jellemző rájuk az agresszivitás sem az emberre, sem pedig a tyúktársaikra nézve. Nagy valószínűséggel ők lesznek a hierarchia tetején a nagyobb méretük miatt. A fajta a tyúkok általános betegségein kívül nem rendelkezik specifikus betegségekkel vagy genetikai problémákkal.
Kép forrása: BoZoo
Köszönet az ACCPA egyesületnek a képek korlátlan felhasználási engedélyéért, és ezen felül hatalmas köszönet a BoZoo-nak a fajtával kapcsolatos tapasztalatok megosztásáért!
